Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt módosító 2002. évi XX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3302 Természetesen a dolog érthetővé válik akkor, ha az egész történet hátterét felfejtjük. A történet hátterében természetesen a 2002 nyarán elvégzett jogharmonizációs célú médiatörvénymódosítás áll, amely jogharmonizáció keretében a Magyar Országgyűlés m egszüntette a médiatörvénynek azt a korábbi rendelkezését, amely magyar műsorok megfelelő kvótáját kötötte ki a műsorszolgáltatók műsoraiban, és helyettesítette ezt azzal az európai irányelvvel, amelyet egyébként akkor már hat vagy hét esztendeje követelt akkor az Európai Unió bizottsága. Tehát helyettesítette azzal az irányelvvel, hogy a magyarországi műsorszolgáltatók műsorának legalább 50 százalékát európai gyártású műsoroknak kell kitölteniük. Ugyanakkor nézetem szerint a Magyar Országgyűlés - nagyon he lyesen - nem kívánt lemondani arról a lehetőségről, hogy a médiatörvénnyel is védje a magyar kultúra, a magyar filmgyártás, a magyar nyelv érdekeit, ezért egy meglehetősen szokatlan, de nem példa nélkül álló módszerhez folyamodott. Azt mondta, hogy ennek a z európai gyártású műsornak a kétharmad része, vagyis a teljes műsorfolyam legalább egyharmad része kötelezően eredetileg magyar nyelven gyártott műsor legyen. Ez a megoldás kiváltotta az Európai Unió Bizottságának berzenkedését, éppúgy elutasította a Bizo ttság, ahogyan elutasította a korábbi magyar kvótát is. Hosszasabb tárgyalás után azonban az Európai Unió Bizottsága ebben a kérdésben kénytelen volt meghátrálni, hiszen világosan be lehetett bizonyítani, hogy a magyar szabályozás voltaképpen nem más, mint a Franciaországban érvényes szabályozás némi korrekcióval magyarra való fordítása. Vagyis ilyen szabályozás Franciaországban már régóta van, azt is mondhatnók, hogy a franciák találták ki a nemzeti kvóta tilalmának az ilyetén való megkerülését. Ezt az érv elést az Európai Unió Bizottsága kénytelen volt elfogadni, hogy vagy Franciaország esetében is elérik, hogy változtassák meg a médiatörvényt az acquis communautaire általuk vallott értelmezésének megfelelően, vagy Magyarország esetében is eltekintenek tőle . Ugyanakkor azonban a 2002. évi nyári módosítás bevezette azt az államtitkár úr által említett másik előírást is, amely szintén az Európai Unió irányelveiben szerepel, tudniillik azt, hogy a magyarországi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok legalább 10 százalékának úgynevezett külső gyártású műsornak kell lennie, és ha már lúd, legyen kövér alapon ebbe a szabályozásba is belepakolta, hogy igen, de ennek a 10 százaléknak is 70, vagyis az egész műsorfolyam legalább 7 százaléka eredetileg magyar nyelven gyártott műsor legyen. Ez az a szabályozás, amelyet az Európai Unió Bizottsága nem fogadott el, amelynek a fenntarthatóságáról nem sikerült a Bizottságot meggyőznünk. A Bizottság alapvető szándéka, hogy ezzel az alkvóta nevezetű tünemény kerüljön ki a mag yar médiatörvényből. (22.30) Arra is rá kell mutatnom, hogy az Európai Bizottság, ellentétben a teljes műsorfolyam egyharmad részét illető, eredetileg magyar nyelven gyártott műsorral, ebben az esetben joggal hivatkozott arra, hogy ilyen szabályozás egyetl en európai uniós tagországban sincsen, a 10 százalékos külső gyártású kvóta 7 százalékos vagy akárhány százalékos alkvótája ismeretlen megoldás az Európai Unió bármely országának bármely médiatörvényében, továbbá ez a megoldás alapvetően a 10 százalékos kü lső gyártású kvóta eredeti célja és értelme ellen hat. Ebben, tisztelt képviselőtársaim, el kell ismernünk, az Európai Unió Bizottságának igaza van. Van egy harmadik érv is, ezt már nem az Európai Unió Bizottsága, hanem én teszem hozzá, hogy a 7 százalé kos kvóta fenntartásának egész egyszerűen értelme sincsen. Nincs értelme azért, mert épelméjű magyar műsorszolgáltató nemcsak 7, hanem lehetőleg minél több százalékot eredetileg magyar nyelven gyártott műsorból fog sugározni, egész egyszerűen azért, mert e zeknek a műsoroknak a megvásárlása töredékébe kerül annak, mint ha eredetileg angol, eredetileg svéd vagy eredetileg német nyelven gyártott műsort vásárolna. Azt, hogy a műsorszolgáltató saját, jól felfogott gazdasági érdekének megfelelően teljesíti azt a kvótát, sőt, azt még meg is haladja, amit előírni kívánunk, ezek után megítélésem szerint nincs sok értelme ezt fönntartani; akkor sem volna sok értelme, ha ez az európai normákkal összhangban állna.
