Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója:
3272 közgyűlések, megyei jogú városok testületeiből delegáltak számát, de meghatározott keretek között képviseletet biztosít a kistérségeknek is. Szere tném jelezni, hogy természetesen van kompromisszumkészség a kormány részéről az egyes részleteket illetően, de azt mindenképpen szeretnénk elérni, hogy a regionális fejlesztésekről döntő mértékben azok döntsenek, akik a régióban élnek, és választásokon nye rt felelős tisztséget viselnek. A regionális tanácsokkal összefüggésben itt említem meg - ami egy új vonása a törvénynek , hogy kötelező jelleggel írja elő, indítványozza létrehozni a középmagyarországi régión belül az agglomerációs tanácsot, tekintettel a főváros és a fővárost körülvevő agglomeráció sajátos problémáira, ami egyáltalán nem lényegtelen dolog, ha arra gondolunk, hogy az a bizonyos kérdés, hogy a középmagyarországi régió lehatárolása hogy alakul, még nem tekinthető minden szempontból lezárt nak. A harmadik dolog: a megyei területfejlesztési tanácsok szerepét illetően a javaslat mértéktartó változásokat kezdeményez, amelyből azonban világosan kitűnik, hogy a hangsúly a kistérségekre irányuló felzárkóztató politika formálására helyeződik. A mód osító javaslat vitája során sokan sokkal radikálisabb változást tartottak célszerűnek és szakmailag indokoltnak. Ezek az álláspontok nem is tekinthetők megalapozatlannak, ellenkezőleg; azzal azonban szembe kellett néznünk, hogy nem a területfejlesztésről s zóló törvény feladata a megyét általában és a konkrét részleteket illetően beilleszteni az államszervezetbe, meghatározni közjogi státusát, alkotmányos helyét, szerepét, amelyek a választójogi törvényig terjedő kérdések egész sorát vetik fel. Negyedszer: a mi a kistérségekre vonatkozó szabályokat illeti, elmondhatom - és remélem, ebben utólag sem kell csalatkozni , hogy e tekintetben mutatkozott kezdettől a legnagyobb mértékű egyetértés a különböző szakmai, politikai vitafórumokon, egyeztetéseken. A javasol t szabályozás azt a célt szolgálja, hogy a kistérség, a területfejlesztés szempontjából legkisebb egység, a lehető legfelkészültebben lehessen célterülete a fejlesztő, felzárkóztató politikának. Az önkormányzati társulások tapasztalataiból is kiindulva fon tosnak tartjuk, hogy valamennyi kistérség rendelkezzen átgondolt, reális fejlesztési koncepcióval, programmal, és sok hiedelem ellenében mondom, hogy ez jelenleg nem így van, ahogy azt egy felmérésünk bizonyítja. Fontosnak tartjuk, hogy a kistérség az álta la jelentősnek tartott fejlesztési elképzeléseket képes legyen menedzselni. Fontosnak tartjuk, hogy lehessen szükség szerint szakembereket foglalkoztatnia, akik közreműködnek pályázatok kidolgozásában, a pályázatok útjának egyengetésében. Rövidebben úgy is mondhatnám, azt tartjuk leginkább szükségesnek, hogy erősödjön a kistérségek, ezáltal a kistérségen belüli települések tőke, illetve forrásvonzó képessége és a megszerzett források felhasználásának hatékonysága. Mindez természetesen akkor működőképes áll áspontunk szerint, ha viszonylag stabil térségi keretek között és minden településre érvényes módon történik. Ezért javasoljuk, hogy jöjjenek létre valamennyi kistérségben úgynevezett kistérségi fejlesztési tanácsok, amelyek teljeskörűen, az ország egész t erületét lefedően gondozhatnák a kistérségi fejlesztéspolitika egyes kérdéseit. Ezt jelenti lényegében az erre irányuló javaslat. Mit nem jelent, képviselőtársaim? - azért foglalkozom ezzel, mert a viták során több félreértés is adódott. Nem jelenti példáu l a javaslatnak ez a része azt, hogy mindez a társulások ellenében történne vagy az ellen irányulna. Olyannyira nem, hogy ahol teljes körű - és utalni szeretnék a nemrégiben a parlamentben elfogadott törvény szövegére és tartalmára , többcélú önkormányzat i társulás jön létre, ott értelemszerűen a társulás látja el a javaslatban leírt területfejlesztési funkciókat is. Szó nincs tehát arról, hogy bárki az intézményrendszer megduplázásában gondolkodna. És persze azt sem jelenti a javaslat, hogy a kistérségi f ejlesztési tanács a fejlesztő, felzárkóztató politika jelentős forráselosztó színterévé válna, ez szakmailag teljesen elhibázott koncepció lenne. A fejlesztési forrásokról nagyobb részt a régióknak, kisebb mértékben a megyéknek, indokolt esetben a kormányz ati szintnek kell továbbra is döntenie. (20.00)
