Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter - “Vannak-e másodrendű özvegyek?” címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
320 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az elmúlt évek során már többször hoztam szóba az özvegyi nyugdíjak kérdését, egészen pontosan azt a kérdést, hogy miért is tesz különbséget a ha tályos jogi szabályozás özvegy és özvegy között, szerintem indokolatlanul és igazságtalanul. Arról van szó, hogy az özvegyeknek van egy köre, aki nem kap özvegyi nyugdíjat, tehát mintha lennének első osztályú özvegyek, akik kapnak ilyen támogatást, és máso dosztályúak, akiknek ez nem jár. Ezt az ellentmondásos helyzetet a társadalombiztosításról szóló törvényünk a feléledési idő fogalmán keresztül keletkezteti. Ez azt jelenti egészen pontosan, hogy amennyiben az illető személy nyugdíjba vonulása előtt több m int tíz évvel vesztette el házastársát, nem jogosult az özvegyi nyugdíjra. Úgy gondolom, hogy ez indokolatlan és igazságtalan, hiszen nem arról van szó, hogy ezek az özvegyek újból házasságot kötöttek volna - aki újból házasságot köt, az természetes, hogy elveszíti ezt a jogosultságot , hanem olyan asszonyokról van szó többségükben, akik fiatalon, illetve középkorúan özvegyültek meg, élték le egyedül az egész életüket, nevelték föl adott esetben egyedül a gyermeküket. (16.20) Következésképpen indokoltnak t artanám, ha ez a megkülönböztetés eltűnne a jogi szabályozásból, hiszen ez nincs az uniós gyakorlatban sem. Ezért kérdezem államtitkár asszonyt: miként vélekedik erről a problémáról, szándékozike törvényt módosítani azért, hogy a korán megözvegyültek is k aphassanak özvegyi nyugdíjat? Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kérdésre Vojnik Mária államtitkár asszony válaszol. DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi á llamtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy a kérdés megválaszolásában azt a nyugdíjtörténetileg igazolható két szakaszt is visszaidézzem, miszerint először a nyugdíjbiztosítási törvénybe azért épít ették be az özvegyi nyugdíj intézményét, hogy az elhunyt egyébként munkát nem vállaló feleségének legyen jövedelme, ha a férje meghal, mert hiszen ez garantálta az ő minimális létbiztonságát ebben az esetben. Ma azonban a kockázat jellege fokozatosan átala kult, és ma már az özvegyi nyugdíj a saját nyugdíjjogosultságtól független ellátás lett, elvileg változatlan járulékfizetési feltételek mellett. Az új özvegyi nyugdíj rendszerének az a célja, hogy az elhunyt házastárs halálát követően a megnövekedett létfe nntartási költségeket valamilyen módon átvállaljuk az özvegytől. Ezért tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne a következőket megfontolni. Ne elsősorban a feléledési idő mértékét tologassuk előre még egy kicsit, hiszen akkor szűkítettbővített mértékben, de igazából mindig megmarad az egyedül maradtaknak egy rétege, akik igazságtalannak fogják érezni ezt a rendszert. Ezért javaslatot teszek egy olyan megoldásra, hogy kerüljön bevezetésre az özvegyi nyugdíjban nem részesülő idős egyedülállók számára egy nem b iztosítási alapon működtetett, egyedül élők számára adott szociális ellátás vagy jövedelemkiegészítés. Ez utóbbi irány azért is tűnik célszerűbbnek, mert nem biztosítási alapon a nem özvegy egyedülállók problémájával is lehetne foglalkozni, akik szintén rá szorultak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , számukra azonban ez a megoldás szóba sem jöhet. Ezért alaposan fontoljuk meg, és a költségvetési törvénynél, azt javaslom, térjünk vissza erre a megoldási lehetőségre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
