Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 10 (148. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “A szlovák-tokaji megállapodás: Tokaj-Hegyalja újabb Trianonja?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3061 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A trianoni trauma végképpen a múlté lesz, ha csatlakozu nk az Unióhoz - hangzott el gyakran az elmúlt hetekhónapok kampánya során. Így gondolták ezt a TokajHegyalján élő szőlőtermelő polgárok is egészen a múlt szerdáig, amíg kézbe nem vették a napisajtót, ahol azt a meglepő hírt olvasták, hogy Németh Imre min iszter úr megállapodott a szlovák kollégájával, miszerint a magyar fél 220 hektár helyett 565 hektár szőlőterületet ismer el, hogy szlovák oldalon ennyi tartozik Magyarország első és egyetlen zárt, történelmi borvidékéhez. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is tu dja, hogy május 1je után a tokajhegyaljai szőlőterületet egyetlenegy centivel sem lehet növelni, csak más borvidék rovására. Ezért lepődtek meg Hegyalján, hogy a miniszter úr egy könnyed mozdulattal 345 hektár területet mintegy odaajándékozott a szlováko knak. Németh Imre miniszter úr rossz megállapodást kötött, mert figyelmen kívül hagyta a számokat. Az 1908as bortörvényben pontosan rögzítették a termőterületeket - Hegyaljához akkor 4200 hektár tartozott, amiből 1920ban 178 hektárt elcsatoltak Szlovákiá hoz, ami tehát az egész borvidék 4 százalékát tette ki. Nyolcvanöt év természetes növekedése után TokajHegyalján jelenleg 5500 hektár szőlőterület található. Ezen számítás szerint ennek 4 százaléka, vagyis 220 hektár tartozhatna szlovák részen a borvidékh ez. (14.10) Miniszter úr azért is rossz megállapodást kötött, mert figyelmen kívül hagyta azoknak a szakértői bizottságoknak a véleményét, akik a helyszíni szemle során már többször megállapították az elmúlt időszakban, hogy a szlová kiai Kistoronya és Szőlőske határában a legeslegjobb indulattal is mintegy 300 hektár tekinthető tokajinak. Államtitkár Úr! Ez már nem érzelmi, hanem nagyon is zsebbe vágó dolog. Önök elfelejtették képviselni a magyar szőlő- és bortermelők érdekeit. Ugyani s az állandó piaci zavarokkal küszködő hegyaljai termelők és cégek helyzetét az uniós és a világpiacon ez a plusz 3 millió liter szlovák tokaji fogja megkeseríteni. Államtitkár Úr! A tárgyalások előtt miért nem kérdezték meg a hegyaljai termelőket – mondju k, Árvay Jánost vagy Sepsy Istvánt, az év borászait - vagy a hegyközségi tanács képviselőit? Miért kötöttek egyoldalú megállapodást? Hiszen miniszter úr egyrészről elfogadta a szlovák fél túlzó igényét, miközben ők csak ígérték, hogy majd módosítják a szlo vák bortörvényt meg a minőség- és eredetvédelmet, amivel már annyi bajunk volt az elmúlt évtizedek során. Államtitkár Úr! 1920ban Hegyaljától 178 hektárt csatoltak el. Most az uniós csatlakozásunkkor úgy érzik a hegyaljaiak, hogy ezt megtoldották 345 hekt árral. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az interpellációra Szanyi Tibor államtitkár úr válaszol. DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nem irigylem önt, hogy egyrészt a térségben élő képviselőként, másrészt az ügyhöz közismerten értő emberként, nyilván a frakciója kérésére ezt a sok zagyvaságot tartalmazó interpellációját meg kellett hogy tegye - ro ssz lehet. Én nem kívánok itt az interpellációban elhangzott számok mentén bármiféle számháborúba bocsátkozni, de nagyon nehezen kezelhetők az olyan ügyek, amikor ön 3 millió hektoliter borról beszél, ami veszélyezteti a magyar tokaji borvidéket, ezzel sze mben a hivatalos szlovák statisztika szerint ezen a néven 240 ezer litert állítottak elő az elmúlt négy év átlagában. Tehát nem értem, hogy amikor ön fölnagyít egy problémát, akkor azt miért teszi ilyen ezerszeres szorzókkal, hiszen a költői túlzás is azér t bizonyos keretek között szokta tartani az emberi gondolkodást.
