Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - A nemzeti környezetvédelmi program 1997-1998. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés; a nemzeti környezetvédelmi program 1997-1998. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a nemzeti... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2998 19962001 között a nitrogénoxid kibocsátása 7 százalékkal, a szilárdanyagkibocsátás 13 százalékkal csökkent - itt óriási ugrás van. Nyilvánvalóan azt lehetne mondani, ez borzasztóan szép, hogy a szil árdanyagkibocsátás 13 százalékkal csökkent. Ennek két összetevője van, az egyik: a környezeti eljárásoknak megfelelő fejlesztések; másrészt nyilvánvalóan van egy gazdaságiipari csökkenés, elsősorban a nehézipar terén, ami ehhez az értékhez hozzásegített bennünket. Tehát a két tényezőt együttesen kell nézni. A széndioxidkibocsátás 4 százalékkal, a kéndioxidkibocsátás pedig 41 százalékkal csökkent - ez jelentős előrelépés. Az intézkedések a közlekedés terén, akárcsak az Európai Unióban, nem tudták telje s mértékben ellensúlyozni a kedvező tendenciákat. Ahhoz, hogy ezek az adatok pontosan figyelemmel kísérhetőek legyenek, olyan rendszerre is szükség van, ami az állandó figyelést, a monitoring kiépítését feltételezi. Szerencsénkre ebben az időszakban már ol yan pénzügyi források is rendelkezésünkre álltak az Európai Unió úgynevezett előcsatlakozási alapjaiból, de elsősorban a PHARECBCprogramból, amelyek ennek a megfigyelőmérő állomáshálózatnak a kiépítéséhez nyújtottak segítséget. Így a mérőmegfigyelő hál ózat a jogszabályilag előírt teljes körre gyakorlatilag megújult. A másik környezeti elem a víz. A települési szennyvízkezelési és tisztítási programhoz kapcsolódóan jelentősen javult a közcsatornába bekötött lakások aránya. 1997ben ez 46,2 százalék volt ; 2002 végére 56,1 százalékra nőtt, és úgy tűnik, ebben az évben a 60 százalékot túl tudjuk lépni. Ez egy olyan lemaradása Magyarországnak, ami közel százéves teher, és amit ha nem tudunk 1215 év alatt megoldani, akkor ennek beláthatatlan kárai lesznek. S Magyarország vállalta az európai uniós csatlakozási szerződésben, hogy 2015ig a szennyvízkezelést gyakorlatilag százszázalékosan megoldja. Jó esélyünk van arra, hogy nem kell 2015ig várni, tehát ha ezt az ütemet feltételezzük, mint amit az első hatéves programban a mintegy 20 százalékkal bővülő szennyvízcsatornahálózat megléte már bizonyít, akkor 2015re vagy az előtt ez az elvárás teljesülhet. A környezetet immáron közel száz éve terhelő és a két világháború között, ső t 198182ig sem jogszabályilag, sem pedig a társadalmi közfelfogásban olyan nagyon nem preferált és fókuszba nem helyezett részek a környezeti károk: azon környezeti károk, amelyek felhalmozódnak, a terhelést a területen megjelenítik, és ennek bizony a ká rmentesítési program keretében kell megvalósulnia. Ebben a hat évben az állami forrásból indított kármegelőzési, illetve kármentesítési programok 230 területen folytak, illetve részben be is fejeződtek. Természetesen az előttünk lévő időszak nem teljesen o ldotta meg ezt a problémát, tehát lesz még olyan feladat, ami a kármentesítési programba ismételt pénzügyi források bejuttatását jelenti, azzal, hogy amennyiben a szennyező még fellelhető, illetve a jogutódja megvan, ennek az összegnek a megfizetésére, val amint a terhek viselésére kötelezve legyen. A felszín alatti vizek mennyiségi védelmével összefüggésben a minőségvédelem is megjelenik. Itt két olyan komoly program indul el, az Alföldprogram és a DunaTisza közi homokhátság, amelyről Lezsák képviselő úr ebben az Országgyűlésben már nagyon sokszor szólt, amely a vízkészlet megtartását, minőségi fenntartását s a vízvisszatartó képesség növelését célozza. Ugyancsak a felszíni vízvédelem kapcsán fontos, ami 20002002 között kapott nagyobb hangsúlyt a Balaton vonatkozásában, a vízmennyiség- és a vízminőségjavítás. Hála a jó istennek, jelenthetjük, hogy az elmúlt hat év erőfeszítései megteremtették azt a lehetőséget, hogy a Balaton vízminőségi problémái lényegesen javultak, az alacsony vízmennyiség ellenére is, a környezeti terhelés megszűnt. Most itt is két tényező van: az egyik az, hogy a Balaton agglomerációjában intenzíven felgyorsult a szennyvízhálózat kiépítése, a befolyó vizek tisztítása; a másik oldalról csökkent az a környezeti terhelés, amelyet korábba n a mezőgazdaság a balatoni vízgyűjtő területre a műtrágya- és kemikáliafelhasználásával oda juttatott. A természetvédelem eredményei közül külön említést érdemel, hogy az ökológiai hálózatok kialakultak; növekedett az oltalom alatt álló területek aránya - 8,6 százalékról 9,2 százalékra ; nőtt az erdőterületek aránya. Az erdőtelepítési program keretében 46 523 hektár erdővel gazdagodott az ország, így az 1997es 18,7 százalékos erdősültségi területről 19,6 százalékra jutottunk. Meg kell
