Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2003. évi tevékenységéről, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolóról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HOMA JÁNOS (Fidesz):
2986 mondhatják magukénak, míg az ellenzék a megszólalások egyharmadát kaphatja meg, és ezek szerint szerkesztik a híreket a szerkesztők. A másik gyakorlat a BBC gyakorlata, ahol az ellenzék és a kormányoldal is az adások 5050 százalékát mondhatják magukénak. Hogyha eszerint tekintjük át ezt a jelentést, akkor mi is úgy hisszük, hogy nagyon korrekt, de az ellenzék oldaláról nagyon elszomorító képet kaphatunk, hiszen azt tapasztalhatjuk, hogy a médiák nagy részében az ellenzék még az egyharmados arányt is nehezen éri el. Helyenként azt i s tapasztalhattuk - különösen a Sláger Rádió gyakorlatában volt ez bevett gyakorlat , hogy az ellenzékről a hírek, a hírműsorok tudomást sem vettek. De mondhatnánk azt is, hogy bizony volt olyan időszak, amikor a televízió, a TV2 műsorában ez az arány szi ntén sérült, hiszen az ellenzék a megszólalások alig egynegyed részét érte el. Úgy gondolom, hogy demokrácia, parlamenti demokrácia eredményesen akkor működhet, hogy ha a hírműsorok szerkesztői, a televíziós lehetőségek igyekeznek maximálisan figyelembe ve nni a parlamenti erőviszonyokat, és eszerint igyekeznek helyt adni a különböző politikai erők megszólalásainak. Ilyen szempontból tehát eléggé elszomorító a kép, és ilyen szempontból nehéz lenne elfogadni azt a gyakorlatot, amely a magyar médiában az elmúl t időben kialakult, így a 2003. évben is. Különösen aggasztó mindaz, amit itt a beszámolóban a Napkelte műsorával kapcsolatban olvashatunk, és engedjék meg, hogy röviden, de igyekezzem szó szerint idézni itt mindazt, ami a beszámolóban található. Az ORTT beszámolójában ezt olvashatjuk: “Az MTV által sugárzott Napkelte című reggeli politikai magazinműsor feltételezett elfogultsága miatt került a testület érdeklődésének homlokterébe. A hét műsorszámra kiterjedő kvalitatív vizsgálat alapkérdése a kiegyensúly ozottság törvényi követelményének megvalósulása volt. A műsorszám az MTV reggeli, jórészt politikai témákat taglaló magazinműsora. Mintegy 250 ezer néző követte figyelemmel a programot a vizsgált napokon. A Napkelte adásai hasonlítanak a régebben oly soka t kritizált “Ma reggel” programjaihoz. Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az eltérő nézetek élő ütköztetésére többnyire nem biztosítanak lehetőséget a műsor szerkesztői. A jobb- és baloldal képviselői - néhány ritka esettől eltekintve - nem csaphatnak össze a nyilvánosság előtt, nem tárgyalhatják meg az aktuális kérdéseket. (12.20) Amennyiben mindkét oldal reprezentánsai részt vettek a riportban, akkor sokkal pontosabb és árnyaltabb képet kaphattunk a téma politikai vonatkozásairól, illetve a kialakult helyzetről. Furcsa módon a műsor szerkesztői úgy gondolják, hogy a köztudottan elfogult kommunikátorok autentikus módon tudják képviselni azt a politikai oldalt, amelyet ki nem állhatnak. Az ellenzéki képviselők helyzetükből következően általában kevesebb szer és rövidebben szerepelhetnek a médiumokban. A Napkelte készítői ennek ellenére hétből három alkalommal a hat óra körüli periódusra időzítették a megjelenésüket, amikor a műsor célközönsége még az igazak álmát alussza. A Címlapsztori rovata csak címéb en biztosít kitüntetett figyelmet a vendégeknek. Megfigyelhető, hogy a kormány és a kormánypártok tagjai figyelmes, egyetértő hallgatóság előtt fejthetik ki mondandójukat, amelynek rituáléja és tartalmi mondanivalója egybevág a reprezentatív nyilvánosság j ellemvonásaival. A kommunikátorok időnként hajlamosak félretenni eredeti funkciójukat, és nem tesznek mást, mint kiszolgálják, legitimálják a hatalmi berendezkedést. Jellemző továbbá, hogy a kormány különböző intézkedéseit - legyen szó akár a változó lakás hitelkondícióról, akár a kórházak privatizációjáról - az említett formában, tehát a műsorvezető nehezen megjátszott akadékoskodásán keresztül mutatták be a társadalomnak, vagy a riporter “a jó tanuló figyel” pozíciójába húzódott vissza, és engedelmesen bó logatott, hümmögött. Ellenben a parlamenti oppozíció képviselői maliciózus, agresszív és ironikus hangvétellel felfegyverzett kérdezővel találták szemközt magukat. A szakemberek nemcsak az akadálymentes kommunikációs
