Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2003. évi tevékenységéről, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolóról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. BALOGH MIKLÓS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2977 Mivel ezen kérdéseink merültek fel a bizottság ülésén, és úgy látjuk, hogy az ezekre adott válaszok nem voltak igazán megnyugtatóak a bizottság ellenzéki tagjai számára, ezért nemmel szavaztunk, tisztelt elnök úr, az általános vitára való alkalmasság kérdésében. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tiszte lt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak a felszólalására kerül sor, 1515 perces időkeretben. Közben a kialakult gyakorlatnak megfelelően kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Balogh Miklósnak, az MSZPképvise lőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. BALOGH MIKLÓS , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim, Elnök Úr, kuratóriumi Tagok! Az Országos Rádió és Televízió Testület 2003. évi tevékenység éről szóló beszámoló korrekt. Pontosan mutatja be a helyzetet, az elemzés részletes, igényes. Tudományos kutatások alapanyagául szolgálhat. A több mint 100 oldalas mellékletben tényszerűen bemutatja az ajánlásokat, elemzéseket, műsorszolgáltatói jegyzékeke t, összegzi a testületi ülések anyagait, az előterjesztéseket, a határozatok számát havi bontásban. Érdemes figyelmesen áttanulmányozni a kötetet; sok tanulsággal szolgál és gondolkodtat. Kár, hogy a politikusok, a döntéshozók számára nem nyújt elég segíts éget, hisz az elemzések megmaradnak a tényfeltárás szintjén. Kevés az értékelő anyagrész, a jövőkép felvázolása, a hogyan tovább kérdésének boncolgatása, értelmezése. A szóbeli kiegészítésben, melyet Kovács György elnök úrtól hallottunk, felmerült, hogy ne m a médiafelügyeleti struktúra a gátja a szektor fejlődésének, hanem a médiatörvény. Ezt törvényhozói feladatnak tartom. Ez a mi munkánk. Sokan - főleg a törvény megalkotásában részt vevő képviselőtársak - azonban másként vélekednek. Az viszont igaz, hogy időszerű a konzekvenciák levonása, hiszen nyolc év eltelt a médiatörvény hatálybalépése óta. Van változtatási igény. Az a kérdés, hogy a szándék megvane bennünk. Ez kétharmados törvény, politikai akarat nélkül nem változik meg a helyzet. Mivel kétértelmű jogi döntések is vannak, az ombudsman szerint is, szükség van a módosításra. Erről kell vitatkoznunk itt, a tisztelt Házban, képviselőtársaim. A legfontosabb szempont a beszámoló értékelésekor, hogy milyen a véleményszabadság, a tájékoztatás kiegyensúlyozo ttságának a helyzete. Nem fest rózsás helyzetet a beszámoló. Már az első megállapítása is elgondolkodtató: a hír- és a magazinműsoroknál a nyilvánosság eme fórumaihoz való hozzáférést nemcsak a politikusok számára kell biztosítani, hanem a civil szférának is garantálni kell a megjelenési minimumot. A kisebbségek prezentációja is nagyon alacsony, tizedszázaléknyi havonta. Megengedhetetlen ez az európai uniós tag Magyarországon. Ugyanakkor - írja a beszámoló - hat az átpolitizáltság, az elbulvárosodás, ami az t eredményezi, hogy a társadalom valós problémái nem tudnak súlyuknak megfelelően szerepelni. Idézem a beszámolót: a mindent átjáró, így az informálódást is behálózó bulvárosodás, a médiumok szórakoztató jellegének előtérbe kerülése aláaknázza a műsorszolg áltatók közszolgálati feladatait, szűkíti a nyilvánosságon belül megjelenő témák és vélemények spektrumát. A rétegműsorok a kötelező minimumon kívül eltűntek a programkínálatból. A műsorszerkezet az uralkodó profitorientált szemlélet hatásaként egysíkúvá é s szabványosítottá vált. Népszerű és nagy kreativitást igénylő műfajok koptak ki a televíziózásból, helyüket a nemzetközi piacokon kipróbált és garantált sikerekkel kecsegtető licencek vették át. A fenti folyamatoknak köszönhetően azok a tartalmak, amelyek nem illenek bele a képletbe, egyszerűen megszűnnek létezni, a dokumentumfilmek, tévéjátékok a kihalt műfajok listáját gazdagítják - írja a beszámoló. De ezt idézőjelbe kellene tenni, mert nem gazdagítják, hanem szegényítik.
