Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Dr. Martonosi György (Fidesz) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Végveszélyben a kisvárosi kórházak címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi miniszter:
297 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Martonosi György, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez: “Végveszélyben a kisvárosi kórházak ” címmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Talán emlékszik még arra, mert az emberek pontosan emlékeznek rá, amikor az ön miniszterelnöke a köv etkezőket mondta: “Én, ugye, tényleg nagyon sokfelé jártam az elmúlt hetekben. Voltam a kazincbarcikai kórházban. Elképesztő, hogy milyen körülmények között dolgoznak.” Miniszter úr, azóta eltelt két év, és a helyzet megváltozott. Már nem csak a kazincbarc ikai kórházban vannak olyan vízcsövek, amiken a lerakódások miatt éppen hogy átszivárog a víz. Katasztrofális állapotok vannak a kórházakban, a rendelőkben nőnek a várakozási idők, drágult a gyógyszer, műtétekre várni kell. És ezt az ön miniszterelnöke mon dta. Tisztelt Miniszter Úr! Az emberek azt várták öntől és az ön miniszterelnökétől, hogy betartsa a szavát. Azt várták, hogy a kórházak sokkal magasabb támogatást kapnak. Ehelyett önök kórházbezárásokról beszélnek, s közben a kórházak költségvetését 1020 százalékkal csökkentik. Az emberek nem így képzelték a rozsdás csövek problémájának a megoldását. Nem hitték, hogy a kórházak bezárásával oldják meg a nővérhiányt. Nem hitték, hogy a beteg emberek életét megmentő CTberendezésünk finanszírozási kérelmét i mmár másodszor egy hetyke mozdulattal lesöprik az asztalról. Miniszter úr, tisztában van ön azzal, hogy édesanyákat, gyerekeket foszt meg attól, hogy családtagjaikon segíthessenek? Nem csak Makóról van szó; Csongrád megye több kórháza is óriási bajban van. Ön és az ön miniszterelnöke a szentesi kórház konszolidációját nehezíti. A deszki kórház bevételének 10 százalékát elveszi, míg a hódmezővásárhelyi kórház működési költségeinek 140 millió forintját tünteti el intézkedéseivel. És ez még nem elég önöknek, a Medgyessykormány még a gyógyszerek áfáját és árát, a gáz áfáját és árát is jelentős mértékben megemelte. Tisztelt Miniszter Úr! Az előző szocialista kormány idején önnek már volt szerencséje - nekünk, makóiaknak már akkor sem volt önnel szerencsénk - irá nyítania az egészségügyet. Ön akkor is be akarta záratni a makói kórházat. Nem hagytuk, mert a polgári erők kezdeményezésére 17 település állt ki kórháza mellett. A polgári kormány idején szerencsére nem így gondolkodtunk a kisvárosi kórházak jövőjéről, íg y még 2001ben megkezdődött több kórház, köztük a makói kórház másfél milliárdos rekonstrukciója. Erre még önnek is emlékeznie kell, miniszter úr, hiszen 2002ben az őszi választások előestéjén éppen önt hívták meg, sokak megütközésére, a megye és a város MSZPvezetői - amúgy szocialista szokás szerint kisajátítva mások munkájának eredményét - a zöldágavató ünnepségre. Tisztelt Miniszter Úr! Miért gondolja, hogy a Csongrád megyében működő kisebb kórházakat újra tönkre kell tennie? Miért gondolja immár másod szor, hogy a Makó és térségében élő emberek másodrendű állampolgárok? Miért gondolja, hogy nincs jogunk és szükségünk a magas szintű kórházi ellátásra? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Akare valamit tenni azért, hogy a megújult és kibővített makói kórház a térség lakóinak érdekében megkapja a működéséhez szükséges finanszírozást? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Kökény Mihály egészségü gyi, szociális és családügyi miniszter úr válaszol. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A tények igen makacs dolgok, ezeket illik figyelem be venni önnek is, képviselő úr. Ha egészségügyről, ellátásról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy némi higgadtság, sőt alázat is elvárható minden oldalon, s nem a kiszolgáltatott betegek riogatásával kell olcsó népszerűséget keresni.
