Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2950 Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZből, “Mennyit ér eg y kisdiák?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt az idén is - mint ahogy a korábbi években már annyisz or - sokat szólt az állam és az egyház szétválasztásának alapvető elvéről. Erről az elvről minden egyes alkalommal elmondjuk újra és újra, hogy egyrészt egy több évszázados, fontos, liberális alapelv, amely a modern demokráciáknak, a modern államnak egyik fontos alapelvévé vált szerte a világon, másrészt pedig azt is elmondjuk róla újra és újra, hogy egy olyan alapelvről van szó, amely az egyházaknak és az egyházak kötelékébe tartozó embereknek eminens érdeke, hiszen csak az autonóm, az államtól elválasztot t módon, függetlenül működő egyházak működhetnek valóban szabadon. Több olyan kérdés volt már, több olyan politikai vita volt már az idén, ahol ez a kérdés szóba került. Ilyen volt például az a kérdés, hogy az Európai Unió alkotmányába bekerüljöne a keres zténységre való utalás. Ebben a liberális párt egyértelmű álláspontot foglalt el; elutasítottuk ezt a felvetést azért, mert azt gondoljuk, hogy ennek az értéknek a megnevezésével, a kereszténység kiemelésével adott esetben előfordulhat az, hogy az alkotmán y szövege diszkriminatívvá válik. A másik ilyen vitakérdés volt a hitéleti támogatás kérdése. Itt is komoly vitákat váltott ki a javaslatunk, amelynek az alapja az volt, hogy a személyi jövedelemadó felajánlható kétszer 1 százaléka adott esetben legyen öss zevonható, és az adózó polgárok ezt a 2 százalékot egyben adhassák civil szervezetnek, vagy egyben adhassák egyházi szervezetnek. Azt gondolom, hogy az a kérdés, amelyben a mostani napirendi előtti felszólalásban röviden szólni szeretnék, hasonlóképpen nag yon sokakat érint, és minden bizonnyal sok vitát is fog kiváltani. Ez pedig az oktatásban a szektorsemleges finanszírozás csúnya szakszavaival leírható kérdés. Arról van szó konkrétan, hogy vajon a magyar állam számára ugyanannyit ére egy kisdiák akkor, h ogy ha állami fenntartású oktatási intézményben tanul, illetve ha egyházi fenntartású intézményben tanul. A liberálisok meggyőződése szerint az a helyes, ha az állam nem tesz különbséget ilyen alapon, és ugyanannyit ér számára a kisdiák akkor is, ha állami iskolában tanul, és akkor is, ha egyházi iskolában tanul. Az alkotmány rendelkezéseiből következik, hogy a jogi szabályozásnak biztosítania kell, hogy az állam, az önkormányzat mellett létrejöjjenek olyan nevelési és oktatási intézmények, melyek lehetővé teszik a tényleges választás szabadságát a nevelés és az oktatás területén. Egyértelműnek tartjuk, hogy az államnak támogatnia kell azokat, akik részt vesznek az oktatásban, és azokat, akik oktatást szerveznek. A közoktatási törvény kimondja, hogy a nem ál lami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a feladatellátáshoz az éves költségvetési törvényben megállapított mértékű költségvetési támogatást nyújt az állam. A helyi önkormányzat vagy az állam a költségvetési támogatáshoz kieg észítő anyagi támogatást adhat állami, illetve helyi önkormányzati feladat ellátása esetén. A közoktatásról szóló törvény szerint a nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók részére megállapított normatív költségvetési hozzájárulás összege ne m lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás. Nagyon helyesnek tartjuk azt, hogy az állam elismeri és az államéhoz hasonló módon támogatja azt az oktatást, amely az egyházi intézményekben zajlik . Azt gondoljuk azonban, hogy azt a kérdést újra fel kell tenni, hogy mi az állami kötelezettség, és mi nem az. Fel kell tenni költségvetési oldalról, és fel kell tenni alkotmányossági megközelítésből is. Költségvetési oldalról azért, mert az államnak csak ott szabad pénzt költenie, ahol valóban van feladata, ahol nincs állami feladat, ott az
