Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Nyugodjanak békében - avagy mikor adatik meg a végtisztesség az 1975-ös bejrúti légi katasztrófa minden magyar áldozatának is?” címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
288 Környezetvédelmi Minisztériumban a jó szándék és a tisztesség ennek a problémának a megoldására megvan. Má s a tudós szakemberek véleménye, más az ott élő emberek véleménye és más, úgy gondoljuk mi, a Balaton környékén élő politikusok, pártállástól függetlenül, hogy a politikusok felelőssége is. Mi felelősséggel tartozunk a tóért, a tó gazdaságáért, ha a vízszi ntben egy megfordíthatatlan csökkenés következik be, az nagyon súlyos, nagyon komoly társadalmi problémát jelenthet. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokan azt mondják, hogy oldják meg a Balaton környékén élők ezt a problémát. Hosszú évtizedeken keresz tül a Balatonnál megtermelt százmilliárdokat a mindenkori központi költségvetés elvonta, morzsákat juttatott vissza a Balatonnak. Ha nem így lett volna, akkor most nem lennének súlyos minőségi és infrastrukturális problémáink. (Az elnök a csengő megkocogta tásával jelzi az idő leteltét.) Ezeket csak megjegyezni kívántam, a miniszter úr válaszát köszönettel elfogadom. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (14.20) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpelláló képviselő úr elfogadta a miniszter úr válaszát. Dr. Csapody Miklós (MDF) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Nyugodjanak békében - avagy mikor adatik meg a végtisztesség az 1975ös bejrúti légi katasztrófa minden magyar áldozatának is?” címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Csapody Miklós, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be a gazdasági és közlekedési miniszterhez, “Nyugodjanak békében - avagy mikor adatik meg a végtisztesség az 1975ös bejrúti légi katasztrófa minden magyar áldozatának is?” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1975. szeptember 29én éjszaka Ferihegyről szállt fel a Malév 240es járata Bejrút felé. Közel három óra múlva má r a leszállásra készülve Bejrúttól 10 kilométerre eltűnt a repülésirányítás szeme elől, és a tengerbe csapódott. A finn külügyminiszter nemrég a katasztrófáról ezt mondta: “A repülőgép lelövése szándékos kegyetlenség volt. Ki és miért tette, látszólag isme retlen, de az elég egyértelmű, hogy a célpont az a palesztin csoport volt, melynek tagjai a gépen utaztak, és akik Budapesten kaptak katonai kiképzést. Nagyon szomorú, hogy ártatlanoknak kellett szenvedniük.” Tisztelt Miniszter Úr! A tragédia oka az volt, hogy a Malév olyan helyre indított polgári járatot civil utasokkal és, mondjuk úgy, ismeretlen szállítmánnyal, ahol hadicselekmények folytak. A katasztrófa kivizsgálására nem került sor, arra pedig, hogy a tízfős magyar személyzet és az egyetlen magyar uta s földi maradványait felkutassák, azonosítsák és hazahozzák, kísérlet sem történt. Mindez régen volt, de ez a múlt még ma sem lezárt, mert a hozzátartozók hiába fordultak a GKMhez, a Malévhez, a Kegyeleti Bizottsághoz és a Vöröskereszthez. Tisztelt Minisz ter Úr! Kérem, értse meg, hogy itt kegyeleti ügyről van szó, nem pedig politikáról. Az elemi tisztességről és a minden embernek kijáró végtisztességről van szó, egy alapvető emberi jogról, de a hozzátartozók lelki békéjéről is, arról, hogy a halálba küldöt t magyar gép személyzete és utasai is magyar földben nyugodhassanak végre.
