Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2784 érthető volt a gyorsaság a kormánypártok részéről, de ez a gyorsaság nem vált e törvényjavaslat előnyére. Azt várjuk, hogy a civil szervezetek, szakértők bevonásával széles körű társadalmi vita bontakozzék ki, a törvényjavaslat megvitatásának ebben a szakaszában is lehetőség van er re, és a választási kampányt követően majd lehiggadva döntsünk olyan fontos kérdésekben, amelyeket ez a törvényjavaslat felvet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Szólásra jelentkezett Salamon László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott ebben a vitában, és igen sok oldalró l világították meg a megszólaló képviselők a kérdéskört. Ezért egy kiegészítő jellegű felszólalást fogok tenni, nem törekszem a törvényjavaslat átfogó és teljes körű elemzésére. Amikor ezt a törvényjavaslatot átolvastam, áttanulmányoztam, akkor a különböző jogi természetű problémákon túlmenően, amiket szintén részletesen és többen érintettek, elsősorban annál a kérdésnél álltam meg, amit úgy fogalmaznék meg, hogy hogyan fog működni az ilyen természetű konfliktusok kezelésénél a bizonyítás kérdése. Ez látszó lag jogászi megközelítése a problémának, de majd látni fogják, hogy azért ennek szélesebb dimenziója is mutatkozik, ami ennek az egész jelenségnek a kezelése, a családon belüli erőszak visszaszorítása ügyétől elválaszthatatlan. Jogi természetűnek látszik, hiszen akkor, amikor majd ezt a törvényt alkalmazni kell, a jogalkalmazónak el kell döntenie, hogy mi történt, el kell döntenie, hogy a törvényben biztosított szankciók alkalmazásának feltételei fennállnake, és azokat hogyan és milyen formában indokolt, j ogszerű és célszerű alkalmazni. Az ezzel kapcsolatos nehézségekre is utaltak már képviselőtársaim. Talán nem véletlen, hogy a hozzászólók zöme ügyvéd volt ebben a vitában, gondolom azért, mert kinekkinek ott vannak a tarsolyában a tapasztalatok, az ügyvéd i praxis tapasztalatai. Bízom abban, államtitkár úr is ügyvéd civil foglalkozását tekintve, tehát amikről itt említést fogunk tenni, gondolom neki sem lesz ismeretlen. Akkor, amikor egy családon belüli konfliktusban a tények felderítésére törekszünk vagy t örekedtünk a jogi pályán való működésünk során, komoly nehézségekkel találtuk magunkat szembe, még a bírósági eljárás során is. Akár egy házassági bontóperben, akár az ahhoz kapcsolódó különböző jogvitákban, magánvádas büntetőügyekben, és még sorolhatnám, birtokháborítási ügyekben, mindig az a kérdés merült fel, hogy hogyan lehet bizonyítani az állítást. (12.40) Az egyik problémakör valóban az - erről most nem akarok beszélni , amikor valamelyik fél visszaélésszerűen próbál olyan látszatot produkálni, hogy vele szemben jogellenesség történt. Ez az egyik problémakör. A másik problémakör az, amikor a valóságban sérelmet szenvedett fél igazát kell bizonyítanunk, és rendkívüli nehézségekbe ütközünk, mert, mondjuk, a bíróság elvárja - a jogállami követelmények s zellemében természetesen teljes joggal várja el , hogy a tényállításokat bizonyítsuk. Ilyenkor kérdezi az ügyvéd az ügyfelét, hogy kérem szépen, akkor hol vannak a tanúk, akik el fogják mondani a bíróságon a történteket, akik elmondják, milyen erőszakos m agatartásokról tudnak, amelyek ilyenolyan közvetlen vagy közvetett formában a tudomásukra jutottak, vagy kifejezetten a szemtanúi voltak, és hol vannak az egyéb bizonyítékok. Bizony, nagyon sokszor ütközünk abba az akadályba, hogy nincsenek ilyen, a bírós ági eljárásban felhasználható bizonyítékok; nincsenek, mert az emberek, a környezet - ettől a pillanattól kezdve
