Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2775 Tehát valóban súlyos és nagyon fontos problémát kíván megoldani a törvényjavaslat, támogatandó törekvés, de úgy érezzük, hogy ez a megoldási javas lat, amely előttünk fekszik, súlyos alkotmányossági problémákat vet fel, és félő, hogy ha a kormánypártok ezt erőszakkal áterőltetik a tisztelt Házon, a családon belüli erőszak vagy az otthonon belüli erőszak érdemben nem fog csökkenni, míg a családokon be lüli feszültségek, az ezzel való visszaélések növekedni fognak. Nincs megfelelő bizonyítási kényszer, szerepe lesz a válások feltételeinek megalapozásában, és rendkívül súlyos elhelyezési problémákat vet fel. A probléma megoldására tehát egy lényegesen meg alapozottabb törvény kidolgozására lenne szükség. Ez a törvényjavaslat a megoldandó problémát adminisztratív eszközökkel kívánja megszüntetni, holott családon belüli jellegéből következően igen összetett, bonyolult és árnyalt kérdésről van szó, ami a társa dalmi tudat átformálása nélkül alapvetően nem oldható meg. A család a társadalom alapköve, nem kényszer alapján létrejött és fenntartott érzelmi, gazdasági közösség. Ha ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni akarunk, a súlypontot a tudatformálás igen össze tett feladatára és a családon, az otthonon belüli erőszakot kiváltó okok megszüntetésére kell helyezni. Itt nem szeretnék a terminológiával külön részletekbe menően foglalkozni, e tekintetben teljesen egyetértek Harrach Péter képviselőtársammal, úgyhogy ez t már nem szeretném megismételni. A tudatformálásban, úgy érezzük, a jelenlegi kormány, a hazai és nemzetközi média kultúratermékei ma jobbára negatív szerepet játszanak. A súlypontot nem a normális család bemutatására, erősítésére helyezi, holott a házass ág, a család az esetek túlnyomó többségében még ma is a legjobban működő intézmény, és a magyar társadalomban még mindig erős gyökerekkel, a nemzetközi gyakorlatnál jóval nagyobb elfogadottsággal rendelkezik, tehát nem ennek a normális családnak a bemutatá sára és erősítésére helyezi a súlypontot, hanem a devianciák, a szabadosság támogatását, elfogadottságának erősítését tekinti alapfeladatának. Ez a szemlélet hatotta át egyébként a gyermeknevelésre, a család és az iskola együttműködésére hozott botrányos t örvény filozófiai hátterét is. Úgy tűnik, liberális szemlélet mellett a normálisan, szeretetben élő, keresztyén gondolkodásra épülő család - és itt nemcsak vallásról, hanem európai szellemiségről is beszélek, tehát az ilyen szellemiségű család - felfoghata tlan, nem támogatandó vagy nem támogatható, a kiindulás alapja az önző érdekeken alapuló családi romhalmaz, ahol lassan senki sem tudja, hogy ki kihez tartozik, és mi a legfőbb kötelessége gyermekeivel, házastársával szemben. A tudatformálásban tehát rossz úton járunk, ezen változtatni kell, ha a családon, az otthonon belüli erőszakban jelentős, mély és komoly változást kívánunk elérni. Ma a család intézményét nagyon sok súlyos támadás éri. A családpolitikát, a nyugodt családi élet feltételeit biztosító int ézkedéseket meg kellene erősíteni a kormányzatnak, nem pedig elfelejtkeznie róla, elhanyagolnia, vagy esetenként visszafejlesztenie azt. A házasságkötések száma drámai mélypontot ért el, és ugyanez mondható el a születésszám alakulásáról. (11.50) Nemré g, amikor az MDF ezt a kérdést felvetette, a népesedéspolitikával megbízott politikai államtitkár, Szekeres Imre azt válaszolta, hogy a kormány nem kíván foglalkozni a hálószobákkal. Azt gondolom, hogy ilyen szlogenekkel és ilyen slágvortokkal a népesedésp olitikát, a családpolitikát kormányzati szinten nem lehet elintézni. Megítélésünk szerint, ha a család intézménye szilárd, akkor nem kell az apának vagy bármelyik félnek hajléktalanszállóra költöznie, ezek után esetleg a munkáját is elveszítenie, majd végl eg az utcára kerülnie, emberi méltóságát, emberi szabadságát, illetve a kapcsolatrendszereit elveszítenie. Nem kell, mert létezik a nő és a férfi együttélésének, a család együttélésének olyan minősége, amelyben nem az erőszakszervezeteknek kell rendet tere mteniük, mert a létező család, a valódi család maga a rend. S e rendben élő család olyan gyermeket nevel, aki felnövekedvén megbecsüli párját, társát, megbecsüli feleségét, férjét, gyermekeit. Az erőszak ellen tehát nem erőszakkal és
