Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2772 Tehát azt tartjuk helyesnek, hogyha itt egy kiérlelt döntés születik a vita végén az előttünk lévő jogintézménnyel és törvényjavaslattal kapcsolatban, mert a szabadság és az emberi méltóság védelme termés zetesen mindazok oldaláról áll, akiket az erőszak ér, de természetesen áll mások oldaláról is, akiket az erőszakkal vádolnak, az ő részükről is. A törvényjavaslatnak a szükséges garanciákat, ami egy jogállamnak alapfeltétele kell hogy legyen - mármint a ga ranciák biztosítása mindenki számára , ezt valóban biztosítania kell. Azt gondolom, hogy e téren is megfelelő kezdeményezéseket tesz a törvényjavaslat, de vannak bizonyos területek, amelyeket én személy szerint is mindenképpen megfontolásra javasolnék. Mi ndenképpen érdemes vizsgálnunk az Alkotmánybíróság általánossá tett felfogásmódja kapcsán is a szükségesség és az arányosság elvének a megjelenítését a törvényjavaslatban, és ez egy nagyon fontos szempont, azt gondolom, hogy valóban szükségeseke azok a tí pusú szankciók és büntetések, amelyeket a törvényjavaslat előirányoz, és ezek arányosake az elkövetett tettel. Itt egy szempontra hadd hívjam fel a figyelmet annak kapcsán, hogy Csákabonyi Balázs képviselő úr a vezérszónoklatában elmondta azt, hogy van eg y vita akörül, hogy most a büntető törvénykönyvben kellett volna szabályozni a családon belüli erőszak problematikáját, vagy pedig egy ilyen sajátos jogintézményt hozunk létre, amiről most vitatkozunk, ami nem a büntető törvénykönyv, de mégis a büntető tör vénykönyv fogalomrendszerével operál. Ezzel kapcsolatban a képviselő úr azt mondta el, hogy azért nem a büntető törvénykönyvet választottuk, mert nem kíván rögtön a súlyos büntetőjogi szankciókkal élni a jogalkotó. Ez helyes és támogatandó felfogás is, de ne feledjék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a szankció, amely ebben a törvényjavaslatban szerepel, a távoltartás intézménye - és most nem az ideiglenes intézményre gondolok természetesen , egy nagyon súlyos szankció. Ha belegondolunk abba, hogy a b üntető törvénykönyv olyan típusú szankciókat irányoz elő súlyos bűncselekmények esetében is, ahol ítéletek végződnek pénzbüntetéssel, felfüggesztett szabadságvesztéssel, ahhoz képest valakinek a saját lakásából való eltávolítása és a gyermekeinek a láthatá sától való megfosztása hónapokra, sokkal súlyosabb szankció, és ezzel világosan szembe kell néznünk. Tehát nem az a helyzet, hogy itt valami enyhe szankciórendszer kerülne bevezetésre, ez egy nagyon súlyos, szabadságot és emberi méltóságot jelentősen korlá tozó szankció. És annak a megfontolása, hogy ezzel élni kívánunke, és milyen körülmények között kívánunk élni, és milyen garanciákat teremtünk meg arra, hogy ezzel ne lehessen visszaélni, az egy nagyon, nagyon, nagyon alaposan megfontolandó lépés, mert mi nden jogintézménynek egy fontos próbája az, hogyan lehet vele visszaélni. Tudjuk jól, megint csak nem kell ezen sokat gondolkoznunk, hiszen a jogrend bemutatja azt, hogy itt mindig lesznek emberek, akik visszaélnek egy adott lehetőséggel. A jogászoknak kül önösen nem kell ezt magyaráznom, hiszen peres ügyek tömege erről szól, hogy ki hogyan próbálja ezeket az idézőjelbe tett lehetőségeket használni, és az emberi szabadság a legfontosabb érték nekünk, magyar liberálisoknak. Az ártatlanság vélelme szintén egy nagyon fontos szempont. Ezen elvek védelme szempontjából, azt gondolom, valóban alaposan meg kell fontolnunk, és kellő bölcsességgel kell döntenünk majd ebben az ügyben, hogy itt a szükségesség és az arányosság elve érvényesüle a törvényjavaslatban olyan maradéktalanul és olyan széles körűen, ahogy azt mi helyesnek tartjuk. Tehát én itt egy bölcs megfontolást javaslok az Országgyűlésnek. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy alapvetően egyetértve és messzemenően támogatva a lényegét a törvé nyjavaslatnak, az irányát és a gondolkodásmódját, a részleteket illetően én bölcsességet, mérlegelést és mindenképpen érlelést javaslok az Országgyűlés számára, mert itt a szabadságunkról van szó. Volt már a parlament előtt jó néhány olyan vita az elmúlt i dőszakban... - elég csak utalnom akár a büntető törvénykönyv módosítására kábítószerügyben, vagy akár az úgynevezett gyűlöletbeszéddel kapcsolatban, ahol minden esetben jó szándékú, ámde szabadságot korlátozó intézkedésekkel álltunk szemben. Azt gondolom, hogy ez az ügy természetesen sok szempontból más, de az attitűdök lehetnek hasonlóak.
