Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 26 (144. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Tállai András (Fidesz) - gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Hogyan kívánja a kormány orvosolni azokat a hibákat, amelyek a gazdasági feltételrendszer romlásán keresztül oda vezettek, hogy Magyarország versenyképessége a Világgazdasági Fórum rang... - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
2657 Tisztelt Országgyűlés! Tállai András, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a gazdasági és közlekedési miniszterhez, “Hogyan kívánja a kormány orvosolni azokat a hibákat, amelyek a gazdasági feltételrendszer romlásán keresztül oda vezettek, hogy Magyarország versenyképessége a Világgazdasági Fórum ranglistájának adatai szerint nagyságrendekkel romlott az utóbbi egy év során?” címmel. Táll ai András képviselő urat illeti a szó. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ön is értesült arról, hogy a Világgazdasági Fórum évente összeállított nemzetközi versenyképességi rangsorában Magyarorsz ág egy év alatt tíz hellyel csúszott vissza a versenytársakhoz képest. Ez példátlan az Európai Unióhoz csatlakozó országok sorában. Vajon mi lehet ennek az oka? Miniszter úr valószínűleg egyetért velem abban, hogy a munkaerő költségére rakódó különböző adó- és járulékterhek alakulása egy olyan lényegi tényező, amely közvetlenül kihat a befektetői döntésekre, a működő tőke beáramlási sebességére és ezen keresztül az ország versenyképességére. Sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy 2004 az adóemelések éve volt - remélhetőleg csak volt. Engedjék meg, hogy emlékeztessem a kormány tisztelt képviselőit arra, hogy 2004ben három új adónemet vezettek be, a környezetterhelési díjat, közismert nevén az ökoadót, továbbá az energiaadót és az innovációs járulékot. Má sfélszeresére növelték a gépjárműadót, duplájára emelték a cégautóadót, triplájára a rehabilitációs hozzájárulást. Az adókedvezményt pedig eközben jól megnyirbálták. Eddig az adó 100 százalékáig érvényesíthették a vállalkozók a fejlesztésiadókedvezményt. Ma csak 80 százalékos mértékben tehetik ezt. Egészen példátlan az is, hogy ilyen jelentős mértékű adóemelésekre éppen egy olyan kormány hivatali idejében kerül sor, amelyen belül egy magát liberálisnak nevező politikai párt jelentős befolyással bír. Vajon egyetérte miniszter úr velem abban, hogy a liberális politikának világszerte a legfontosabb alkotóelemét jelenti az adócsökkentések elképzelése? Ha egyetért velem ebben, akkor hogyan lehetséges az, hogy önök ezzel éppen ellentétes politikát folytatnak? Va jon mivel magyarázza miniszter úr az említett adóemelések szükségességét? Természetesen ekkor még nem is beszéltünk az általános forgalmi adóról, amit szintén az önök kormánya emelt meg olyan szintre, ami teljesen példátlan és egyedülálló Európában. Tiszte lettel kérem miniszter urat, adjon világos választ a vállalkozókat érdeklő legfontosabb kérdésekre. Milyen módon kívánja kompenzálni a kormány a vállalkozók felé a növekvő állami elvonásokat? A bizonytalan és tétova gazdaságpolitika és Draskovics Tibor pén zügyminiszter úr növekvő étvágya mellett kelle számítanunk a következő hónapokban az állami beruházások további visszafogására? Milyen eszközökkel kívánja a kormány behozni lemaradásunkat például Szlovákiával szemben, és változtatni azon, hogy a vonzóbb s zlovák gazdasági feltételrendszer egyre inkább elszívja a beruházásokat Magyarországról? Tiszteltettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Az interpellációra Csillag István miniszter úr válaszol. Önt illeti a szó. DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is ismerem a rangsorban elfoglalt helyünk változását. Mindössze annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy a tavalyi ra ngsor éppen 100 országot vizsgál, a tavalyelőtti 80at. Úgyhogy ez az egyik oka annak a változásnak, amire ön utal, de nyilván ez csupáncsak a statisztika csele, és nem a valóságé. Tény azonban az, hogy a relatív versenyképességünk valóban valamelyest roml ott, amit nem kevésbé okozott az a gazdaságpolitikai váltás, amely 2001ben vette kezdetét, és amelyik három dolgot tett. Az első: elszakította a termelékenység bővülését és annak növekedési ütemét a béremelkedéstől. Ez a bérversenyképességünket rontotta.
