Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - Az európai részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2583 a formát és az eszközt nem előírva, foglalkozni kell a munkavállalók tájékoztatásával , a transznacionális, országhatárokon átnyúló tájékoztatásról, konzultációró l, az úgynevezett munkavállalói tanács létrehozásáról, és részvételüket biztosítja a társaság működésében. Vannak különös szabályok, például munkahelymegszüntetés, átcsoportosítás, csoportos elbocsátás, munkahelyáthelyezés. Ezekkel kapcsolatban alapelőí rásai vannak ennek a törvénymódosításnak, és biztosítja a dolgozók beleszólását az adott társaság munkájába és életébe. Még egyszer tehát: 17 igennel, 4 nem ellenében és 2 tartózkodás mellett a költségvetési és pénzügyi bizottság általános vitára alkalmasn ak tartotta a törvényjavaslatot, és kérem a parlamentet, hogy fogadja el ezt a gazdaság számára fontos törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszó nokainak felszólalására kerül sor, 1515 perces időkeretben. Közben természetesen kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Először megadom a szót Kovács Lászlónak, az MSZPképviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ , az MSZP képvise lőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy az Országgyűlés szocialista frakciója támogatja a törvényjavaslatot, és ezt kéri a parlament valamennyi frakciójától, és ajánlja elf ogadásra. Államtitkár úrral együtt talán közösen emlékezünk arra, hogy egy éven belül gyakorlatilag ez a másik olyan közösségi jogi termék az európai gazdasági egyesülés mellett, ami a gazdasági élet szereplőit érinti, és igen fontos szabályokat, igen font os új lehetőségeket nyit meg a gazdasági élet szereplői részére, hogy az uniós joggyakorlás, illetőleg az uniós érdekérvényesítés, az uniós együttműködés keretében minél hatékonyabban tudjanak együttműködni. Államtitkár úr igen részletesen foglalkozott a t örvényjavaslat normaszövegével. Én ezt nem tenném, inkább - ha képviselőtársaim megengedik - a törvény néhány jellemzőjével, jellegzetességével foglalkoznék a rendelkezésre álló idő alatt. (9.50) Egyrészt két mondatot mindenféleképpen ejtenünk kell az euró pai részvénytársaság jogi jellegzetességéről. Ahogy államtitkár úr is elmondotta, itt tipikusan egy közösségi jogalkotási termékről beszélhetünk. Ugyanez volt a helyzet az európai gazdasági egyesülés tekintetében is. Nevezetesen, arról van szó, hogy a közö sségi jog, amit igen hosszú idő alatt alkottak meg - a törvényjavaslat indokolása szerint közel húsz esztendő alatt alkották meg az európai részvénytársaságra vonatkozó anyagi normákat , az európai uniós tagságunkból adódóan automatikusan a belső jog rész évé válik. Tehát ilyen értelemben újabb jogalkotási feladat nem áll előttünk. Azok a jogi normák, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, gyakorlatilag kiegészítő jelleggel szabályozzák azokat a kérdéseket, amelyeket ez ügyben még a közösségi jog szabályozn i enged. Itt több megoldási formával találkozhatunk. Van arra példa, hogy maga a közösségi jog ad felhatalmazást a hazai, tehát a belső jogalkotó szerveknek arra, hogy új jogi normákat alkossanak a közösségi jog kiegészítéseként; vagy esetleg visszautal a már létező jogi normákra, tehát a már a hatályos társasági törvényi rendelkezésekre, vagy adott esetben magát az európai részvénytársaság szervezeti rendszerét, tehát közgyűlését, illetőleg alapító okiratát hatalmazza fel arra, hogy bizonyos kiegészítő kér désekben szabályozó jelleggel tudjon működni. Ebből adódóan a törvény normaszövege javarészt, legalábbis az első részében kifejezetten eljárásjogi kérdéseket tartalmaz, beilleszti a szükséges mértékben a hazai jogi normák közé az európai részvénytársaság i ntézményrendszerét. Ez egyben helyes iránya is a jogalkotónak, amikor nem bolygatja meg a szükségeset meghaladó mértékben a már létező belső anyagi jogi normákat;
