Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 19 (142. szám) - Dr. Medgyasszay László (MDF) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Mi az igazság a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. privatizációjáról?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
2518 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Medgyasszay László, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek: “Mi az igazság a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. privatizációjáról?” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2070/2004. számú kormányhatározat szerint a kormány tíz állami tulajdonban lévő agrártársaságot k íván privatizálni. A szándék minősítése nézőpont kérdése; a Magyar Demokrata Fórum szakértői szerint e szándék megvalósítása éppen olyan megbocsáthatatlan vétek lesz, mint az energiaszektor privatizációja a Hornkormány idején. (Moraj az MSZP soraiban.) V éleménytől és ellenvéleménytől függetlenül számomra különösen a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. privatizációja vált érdekessé, mégpedig a privatizációs eljárás tekintetében. Ugyanis a hivatkozott kormányhatározat 4. pontja szerint az ÁPV Rt. 2005. december 31éig tartó vételi opcióval megvásárolja a gazdaságtól a tradicionális értéket képviselő lótenyésztési ágazatot és a hozzá tartozó vagyonelemeket. Ez azt jelenti, hogy először eladásra kerül az egész gazdaság, majd utána következik a visszavásárlás. Erre egy ébként ellenpélda az eljárás szempontjából ugyanezen kormányhatározatban a Tokaj Kereskedőház privatizációja. Ma reggel viszont egy nyilvános tévévitában a térség MSZPs országgyűlési képviselője arról akart meggyőzni, hogy ne aggódjak, a nemzeti kincsnek számító ménes és a hozzá szükséges létesítmények nem kerülnek eladásra, hanem töretlenül tartós állami tulajdonban maradnak. Én nem aggódnék, mert nem kételkedem képviselőtársam szavahihetőségében, sőt, de mégiscsak itt van ez a fránya kormányhatározat a H atározatok Tárában. Akkor mi az erősebb: a képviselő úr jó szándéka vagy a kormányhatározat? Eladásra, majd visszavásárlásra kerül a ménes, vagy privatizáció előtt leválasztják a birtokról? Ezért kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy mi az igazság a Mez őhegyesi Ménesbirtok privatizációs eljárása tekintetében. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. A kérdésre Németh Imre miniszter úr válaszol. Önt illeti a szó. DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejleszt ési miniszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor ön megbocsáthatatlan bűnökről beszélt vagy vétkekről, azt hittem, hogy a tizenkét állami gazdaságot hozza példának (Derültség é s a taps az MSZP soraiban.) , mert úgy gondoltam, hogy ez valóban egy igazi párhuzam lehet, hisz abban több olyan tangazdaság szerepelt, aminek a pótlása érdekében az iskolák már kopogtatnak az FVMben, hogy a gyerekeket egyáltalán traktorra tudják ültetni, és el tudják végezni a szakmai gyakorlatot - de nem így történt. Helyesen idézte a képviselő úr a 2070. számú, 2004. III. hó 31én hozott kormányhatározatot a tíz agrárgazdaság privatizációja tekintetében. Mi ennek az oka? A SAPARDprogram tanulsága az, h ogy a jövőben ilyen méretű gazdaságok nagyon sok embert foglalkoztatva versenyképtelenné válnak, ha nem tudnak hozzáférni minden európai uniós támogatáshoz. Márpedig a SAPARD példája azt mutatja, hogy nem minden típusú forráshoz tudnak hozzáférni, ezt a há trányt nem akarjuk a részükre a következő időszakra biztosítani. A privatizációt csak átlátható formában tartjuk megvalósíthatónak. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók olyan kedvezményes kivásárlási lehetőséget kapnak, ami tartós többségi tulajdonosi jogaikat tudja biztosítani az elkövetkezendő időben. Szó nincs tehát az oda ejtőernyősként betett menedzsereknek a kivásárlásáról és egy olyan tulajdonosi viszonyrendszer létrehozásáról, ami esetleg évek múltán sem teszi nyilvánvalóvá, hogy ki a gazdálkodó.
