Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 19 (142. szám) - Fülöp István (MDF) - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez - “Hol van az ígért létbiztonság?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - FÜLÖP ISTVÁN (MDF):
2498 két évben számtalan törvény előkészítésében volt alkalmam részt venni, ami az országban a foglalkoztatási helyzet, a munkanélküliség alakulásának, helyzetének javítását célozta. Azt gondolom, amit a válaszában elmondott, azok a lépések voltak a kor mányzat oldaláról, amelyek valóban segítették ezt a folyamatot. Nagyon fontos kérdésről beszélünk, merthogy én azt gondolom, a munkanélküliség, a foglalkoztatás helyzetének alakulása ebben az országban még hosszú távon egy fő kérdés, fő prioritá s lesz. Nekem mindig vitám van, amikor a munkanélküliségi ráta és a foglalkoztatás arányáról beszélek, mert igaz, hogy mi már elértük, hogy az EUátlaga alatt van Magyarországon a munkanélküliségi ráta, de ha csak egy embert is érint, nyilván azt a családo t és az életét komolyan befolyásolja. Miniszter úr, konkrét volt a válasza, köszönöm, hogy ezek az információk elhangzottak. A válaszát elfogadom. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) Fülöp István (MDF) - a foglalkoztatáspo litikai és munkaügyi miniszterhez - “Hol van az ígért létbiztonság?” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Fülöp István, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, interpellációt nyújtott be a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hez, “Hol van az ígért létbiztonság?” címmel. Fülöp István képviselő urat illeti a szó. FÜLÖP ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Jogbiztonság, létbiztonság, közbiztonság - hirdette óriás plakátokon a Magyar Szocialista Párt a választási kampányában. A hangzatos ígéretek ellenére a mindennapokban a választópolgárok ennek pont az ellenkezőjét tapasztalhatják: munkahelyek tucatjai szűnnek meg egyik napról a másikra, sőt hetente kapunk olyan h íreket, miszerint egyszerre akár több ezer dolgozót tesznek az utcára egyik napról a másikra. Ugyanakkor nem hallunk arról, hogy a felelős magyar kormány olyan adózási, járulékfizetési, munkahelyteremtést támogató környezetet alakítana ki, mint teszik egye s szomszédai, amely idevonzaná a beruházókat, különösen azokat, akik képesek felszívni a kevésbé képzett és mobil munkaerőállományt. Tudjuk, hogy a megszűnők helyébe új munkahelyek is jöttek létre, olyanok, amelyek nagyobb képzettséget igényelnek a munkav állalóktól, és nagyobb hozzáadott értéket termelnek egy munkavállalóra vetítve. De mi lesz azokkal a 45 év felettiekkel, akik előtt még 1520 év aktív idő áll, és nem találnak munkalehetőséget? Mi lesz azokkal a zömmel roma kisebbséghez tartozókkal, akik k özött jócskán akad fiatal is, de végzettségükre a nyolc általános a jellemző? Életük hátralévő részét segélyen tengetve, megalázottan kell leélniük? Az események elrohannak mellettünk, a magát szocialistának nevező párt és szövetségese által birtokolt végr ehajtó hatalom pedig tehetetlenül nézi, hogy a társadalom legelesettebb rétege kilátástalanul, jövőtlenül és megalázottan sodródjon az időben. Közben eljutottunk 2004. május 1jével az Európai Unióba történő belépésünkhöz, és önök elvárják ezektől a porig alázott emberektől, hogy ne csak Magyarország büszke állampolgárai legyenek, hanem büszke európaiak is legyenek. De kérdem én, miként lehet büszke valaki, aki munka nélkül, segélyből tengeti életét. Mit tettek önök annak érdekében, hogy a kezdő és nem kezd ő munkaerő munkához jusson országunkban? Miért segélyekkel, ami mégiscsak kegyelemkenyér, kívánják kiszúrni társadalmunk e munkaképes korú tagjainak a szemét? Miért van az, hogy önök, a szociálisan érzékeny szocialisták és az önök szegénységpárti miniszter elnöke éppen a legszegényebbekről feledkezik meg? Netán szociális
