Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 19 (142. szám) - Képviselő frakcióból történő kilépéséről - Mentelmi ügyről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
2483 többi áramlatnál is egymásra talált. Hozzáfogtunk egy társadalompolitikai program kidolgozásához is. 1989 szeptemberében ezt ökoszociális piacgazdaságnak neveztük. Ezeket a nemzeti és társadalompolitikai stratégiákat néhány hónappal később elsodorták a heves politikai harcok, a szűkkeblű pártcsatározások. Most, alig két héttel az Uniós csatlakozás előtt, az egész magyar politika i elitnek szembe kell nézni a rendszerváltás társadalmi adósságaival. A nemzeti és társadalmi érdekek érvényesítése az Unióban napi politikai kérdés lesz. A demokrácia és az uniós csatlakozás önmagában is nagy érték a társadalom számára, azonban mindez csa k üres keret, ha nem látja sorsának jobbra fordulását, ha nem látja emberi méltóságának biztosítását. A tervezés, a szövetkezés kommunizmusbeli kalandja miatt gyanús szóvá vált. Reformokra, társadalmi integrációra, szövetkezésre van szükség, országtervezés re, országprogramra, az önszerveződés, a civil társadalom, az érdekképviseletek erősítésére. Elhangzott az is a tanácskozáson, hogy dolgozópárti csak az lehet, csak az lengetheti hitelesen a villáskulcsot, aki május elseje után és addig is mindent megtesz például a szakszervezetek erősítéséért. Május elseje 2004től egyszerre lesz a munkavállalói szolidaritás szociáldemokrata ünnepe, valamint az uniós csatlakozás nemzeti ünnepe. Talán égi üzenet is rejlik ebben az egybeesésben, mint ahogy abban is talán rej lik égi üzenet, a folyosón hallottam, hogy a Magyar Szocialista Párt összegyűjtötte a választási induláshoz szükséges ajánlócédulákat. Olyan szociális államra van szükség, amely egyszerre felel meg a modernizáció és az esélyteremtés, a társadalmi integráci ó értékeinek, és mindezt be tudja illeszteni egy nemzetstratégiába. Demokrácia van. Akinek kedve van hozzá, és nincs más ötlete, ásogassa tovább lelkesen az árkokat közösségek, családok, baráti körök és szellemi műhelyek között. De mi, a magunk háza táján másra törekszünk. 1989ből feltétlenül felvállalhatjuk a szellem és a politika intézményes szerves párbeszédét, és egy olyan társadalmi helyzetben, amikor reformkényszer van, függetlenül a politikai ciklusoktól, amikor az egészségügy, az oktatás, a közszol gálatok területén előbbre kell lépni, egy ilyen időszakban szükség van arra, hogy ezt a 15 évet lezárjuk, és a következő 15 évben a társadalmi hivatásunkra, a rendszerváltás társadalmasítására figyeljünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban .) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem, hogy kíváne reagálni valaki. Igen, megadom a szót Kiss Péter miniszter úrnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek. Miniszter úr! KISS PÉTER , a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter : Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Azt gondolom, nagyon fontos, hogy képviselő úr ezt a kérdéskört most a plenáris ülés asztalára tette, hiszen tudjuk mindannyian, visszaemlékezve a rendszerváltás év eire, hogy egyszerre gondoltunk - mondhatom, milliók itt Magyarországon - arra a rendszerváltást megelőző években, hogy ezáltal nagyobb lesz a jólét és a szabadság az országban, s nemcsak általában, hanem lehetőség szerint mindenki számára, milliók számára is. Most már, lassan történelmi távlatból mondhatjuk, hogy ez bizony illúzió maradt, legalábbis ami az első másfél évtizedet illeti. Illúzió maradt, mert bár felépültek a demokratikus intézmények, kialakult az alkotmányos új rend, amely papíron garantálja mindenki számára a nagyobb szabadság lehetőségét, de látjuk, hogy a jólét korlátai, a szegénység bizony a papíron írt jogot is tovább korlátozzák. Magyarán, a megélhető hétköznapok szabadsága bizony az egzisztencia által korlátozott még ma is, milliók szá mára a papíron biztosított, alkotmányosan előírt szabadságjogok nem megélhetők, pontosan a szegénység miatt. Ezért is, úgy hiszem, önmagában ezért is van analógia a rendszerváltás pillanatai, a rendszerváltás iránti nemzeti felelősség és a mai pillanat köz ött. Hiszen nyilvánvaló számunkra, hogy
