Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 19 (142. szám) - Az Országgyűlés elnökének megemlékezése a magyar holokauszt 60. évfordulója alkalmából - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2478 Az Országgyűlés tavaszi ülésszak ának 21. ülésnapja 2004. április 19én, hétfőn (13.00 óra - Elnök: dr. Szili Katalin Jegyzők: Balogh László és Nagy Nóra) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket a mai ülésnapunkon. Köszöntöm valamen nyi képviselőtársamat, a kormány képviselőit, és köszöntök mindenkit, aki az ülésteremben, illetőleg a televízió- és a rádiókészülékek előtt kíséri figyelemmel a mai ülésnapunkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 21. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, h ogy az ülés vezetésében Nagy Nóra jegyző asszony és Balogh László jegyző úr lesz segítségemre. Kérem valamennyi jelen lévő képviselőtársamat és mindenkit, aki majd az ülésterembe érkezik, hogy a csipkártyájuk használatáról ne feledkezzenek meg, a mobiltele fonok használatát pedig mellőzzék. Az Országgyűlés elnökének megemlékezése a magyar holokauszt 60. évfordulója alkalmából ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Egy huszadik szá zadi magyar tragédiára szeretném önöket emlékeztetni. Hatvan esztendeje, nem egészen egy hónappal hazánk német megszállása után indult meg a vidéki zsidóság gettókba kényszerítése, amit hamarosan követtek az Auschwitzba induló halálvonatok. Így került a ná ci hóhérok kezére a háborús Európa legnagyobb, még létező zsidó közössége. Az áldozatok magyar állampolgárok voltak, többségük az utolsó pillanatig a magyar nemzet részének tekintette magát anyanyelve, kultúrája, szorgalma, tudása jogán. A magyar zsidók ne hezen viselték el az 1919 óta államilag intézményesített antiszemitizmust, de ezt a szörnyű véget el sem tudták képzelni. A deportálás - mint a megszállók megelégedetten állapították meg - hetek alatt, szinte zavartalanul ment végbe. A következmény: a vidé k zsidóságának több mint 78, a főváros zsidó népessége 52 százalékának halála, sok százezer áldozat. A megsemmisített hajdani közösségek egykori jelenlétét szívfájdítóan őrzik országszerte a hívők nélküli, elhagyott templomok, s azok a temetők, amelyekbe 1 944 óta senkit sem temettek. A magyar holokausztban egész generációk irtattak ki. Haláluk valamennyiünk pótolhatatlan vesztesége. Örökké hiányozni fog a halálba küldött öregek bölcsessége, a vagonokba tuszkolt asszonyok szívében őrzött jóság és szeretet és az a lehetőség, ami benne volt a hasonló sorsra szánt gyermekekben és fiatalokban. Fájdalmas arra gondolni, mit jelent az élet előtt állók halála, hány tehetséges, dolgos kéz, gondolkodó fő, egykor termékennyé váló anyaöl veszett a haláltáborokban. Kedves Képviselőtársaim! Fájdalmas tény, hogy az úgynevezett csendes többség akkor passzívan szemlélte ezt a tragédiát. Noha bizonyára sajnálták ismerőseiket, szomszédaikat, de ez az érzés általában nem ment túl a puszta részvéten. Van egy régi zsidó legenda arr ól, hogy a világ erkölcsi rendjét harminchat igaz ember vigyázza. E kiválasztottak a biztosítékai annak, hogy az emberiesség, az igazságosság törvényei érvényesüljenek a világban. A vészkorszakban szerencsére hazánkban is akadt a mondabeli harminchatnál tö bb polgártársunk, aki az üldözöttek mellé állt, kockáztatva, olykor fel is áldozva életét. Bátrak voltak, ha nem is voltak túl sokan, akik humánumból, keresztényi elkötelezettségből vagy politikai meggyőződésük okán tették, amit szívük diktált. Büszkék leh etünk a világ magyar igazaira, akik nemcsak lelkiismeretük parancsára, de a nemzet becsületéért is cselekedtek.
