Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2443 Ugyanígy sokban függ az idős ember közérzete az őt körülvevő cs alád élethelyzetétől, még inkább a család lététől vagy hiányától. Sajnos világtendencia, hogy átalakult a családszerkezet: a többgenerációs együttélés helyett folyamatosan nő az életüket egyedül leélők aránya a népességen belül. (12.50) Így a gyerekek, uno kák között töltött öregkor, mint a legjobb, legemberibb állapot, sajnos sokaknak hiányzik. Ezt az élethelyzetet ma még kevéssé ismeri el a nyugdíjrendszerünk is, hiszen itt fajlagosan minden egy nyugdíjra, egy fizetőre, egy szereplőre vetül. Nem pusztán az aktuális kormányzat felelőssége az sem, hogy mi a helye, rangja a társadalmi hierarchiában az idős embernek. Megtűrt, szánalommal teli távolságtartás kíséri utolsó éveiket? A nyugdíjaslétet örökké hangsúlyozó megkülönböztetés, nemegyszer még a teljesítmén yüket is megkérdőjelező kétkedés? Vagy éppen ellenkezőleg, számít rá egykor volt munkahelye, fontos a szava a család döntéseiben, sőt még a közélet, a civil szféra testületeiben is érdeklődést kiváltó a tapasztaltak szava? Nos, ebben jócskán akadnak tenniv alóink. Ami a családban történik, az évszázadok önfejlődése vagy inkább - szomorúan mondom - folyamatos romlása, amihez kevéssé vannak eszközeink. A társadalom gazdasági, közéleti folyamatai viszont a befolyásolás tudatos eszközeivel jobban megérinthetők, sőt akár befolyásolhatók, változtathatók is. Egy kialakult, persze ellentmondásoktól sem mentes gyakorlatot a rendszerváltás kettévágott, megszüntetett. Éles váltáson ment át a gazdaság, a politika, a közélet egésze, ahol kézenfekvőnek, hadd ne mondjam, di vatos elvárásnak számított átlépni az előttünk járt generációk tapasztalatain, mintegy így meghaladva őket. Ennek tragikus és nyilvánvaló jele volt az 50 évesek, különösen az 55 felettiek tömeges “feleslegessé” válása. Akkor is megszakadt valami korábbi, a kár még jónak is nevezhető gyakorlat, amikor a jogutód új tulajdonosok is könnyedén hagyták el a nyugdíjastalálkozók avíttnak, előző rendszerhez köthetőnek tartott, sokszor mégis bensőséges, hiányt pótló, a valahová tartozás érzését biztosító rendezvényei t. Aztán itt vannak a saját szervezeteik, a nyugdíjasklubok - földrajzi vagy szakmai alapon szerveződve , és ezek sem gondoktól mentesek. A pályázatok világában, a sohasem elég forrásokért folyó versenyfutásban nem a legjobb az idősek starthelyzete, nehéz kesebbek a lehetőségek megtalálásában, sokszor nem őket látja szívesen a kiíró sem az esélyesek közt, máskor pedig a büszkeség mondja ki, mi pedig nem kéregetünk. Ezért talán megfontolható lenne egy csak nekik szolgáló civil alap, ahol nem a zöldek vagy az egészségkárosultak vagy a hobbiszervezetek képviselőivel kellene versenyezni a forrásokért. Ezzel adhatnánk ösztönzést, szervezeti kereteket, a működés minimális feltételeit azoknak, akik legtöbbször észrevétlen közreműködői sok hasznos, nélkülözhetetlen dolognak, hiszen ők azok, akik a ház körül közterületeket gondoznak, virágot ültetnek, egymásra figyelnek, egymást segítik, a gyerekekkel törődnek, néha puszta jelenlétük, szemvillanásuk rendezőerő, jeleznek, észrevesznek fontos dolgokat, de mindeközben vá gynak arra is, hogy együtt, összefogva láttassák is örök tenni akarásukat. Képviselőtársaim! Végezetül csak egyetlen szó erejéig, és ha majd a vita időtartama megengedi, egy kétpercesben összefoglalnám azt, hogy az idős ember közérzetéhez múlhatatlanul hoz zátartozik az is, milyen állapotban vannak humánumukat, gondolkodásukat, légkörüket tekintve az időseket ellátó intézményrendszerek. Vajon ezek az előző rendszerből velünk maradt százkétszázháromszáz fős mamutintézmények, vagy az otthonhoz közeli, az ell átásban mindig a legszükségesebbet, az éppen fontosat biztosító gondozóházak, amelyek valóban az ezt igénybe vevők számára nem egy riasztó - népnyelvből véve - szegényház, szeretetotthon, hanem egy valóban gondoskodó, az új évezredhez méltó feltételeket bi ztosító gondozóházként teljesítik e funkcióikat. Ennek hatékony formáját megtalálni, ezzel kapcsolatos társadalmi vitát lefolytatni, azt remélem, az elkövetkezendő hetek, hónapok egy igazán lélekemelő, szép feladata lehet. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MS ZP soraiból. - Szórványos taps az MDF soraiból.)
