Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
2403 meg, hogy a reform miatt a mai nyugdíjasok kárt szenvedjenek, kevesebb pénzt kapjanak. Az ilyen jellegű költségvetési kiadások évente közel 1 százalékponttal növelik az államháztartás GDParányos hiányát, ez a jel entős költség azonban hosszabb távon megtérül, hiszen működőképes marad a magyar nyugdíjrendszer. És bár további reformlépésekre van szükség, Magyarország ezen az úton már elindult, és remélhetőleg tartósan is ezen az úton marad. Így kapcsolódhat a kormány zat az értékteremtő nyugdíjasokhoz értékőrző módon. Tisztelt Országgyűlés! A kormányzat erőfeszítései a nyugdíjasok által teremtett értékek megőrzésére kettős: egyrészt mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelenlegi nyugdíjasok havi járandósága értékáll ó, egyre növekvő mértékű legyen; másrészt a reform révén hosszú távon értékőrző rendszereket alakít ki. Az ilyen reformok azonban nem lehetnek egy kormányzati ciklus feladatai, szükséges, hogy amit az egyik kormány megkezdett, a másik folytassa, és éppen a z idősödő társadalom biztonsága érdekében semmiképpen ne rombolja. Az ebben rejlő felelősségét valamennyi kormánynak föl kell ismernie, és remélem, hogy Magyarország következő kormányai is ekként fognak eljárni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti p adsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Pál Tibor úrnak, a Belügyminisztérium politikai államtitkárának. PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az id őskor az egyensúly és bölcsesség kora; becsülni a tudást, a tapasztalatot egyet jelent az idősek megbecsülésével. Ez nem pusztán anyagi kérdés: figyelni a másikra szeretettel és tisztelettel, törődéssel támogatni az átállást egy másik életmódra, keresni a lehetőségeket az aktivizálásra, a tapasztalatok átadására, mindez emberi, családi, döntéshozói, munkatársi kötelességünk; felhasználni mindazt a tudást, tapasztalatot, amely a hosszú évek során felhalmozódott, én azt gondolom, valamennyiünk elemi érdeke. A mai vitanap tárgya az időskor, amit a költők már többször és nagyon szépen megverseltek, gondoljunk csak Arany János időskori költeményeire. Olyan témát tárgyalunk, amellyel közvetlenül érintett társadalmi réteg ma egyre szélesedik hazánkban, és amelynek tagjai sokszor magányosan élnek falvakban, kisvárosokban, nemritkán a nagyvárosok bezárkózott tömbházaiban és tömblakásaiban. Olyan problémarendszert vizsgálunk, amellyel kapcsolatos feladatokat a közvélekedés szerint is a családok, a társadalom legkülönbö zőbb szerveződései, az állam és az önkormányzatok is elkülönülten ma csak részben képesek teljesíteni. Felvetődik ezért a kérdés: eleget tettünke, eleget teszünke az idősügyért? Sok minden történt már az érdekükben, és azt gondolom, hogy van még bőven do lgunk, ezért is jó, hogy ma ezzel kapcsolatban vitanapot tartunk. Az időskori gondolatkör nemcsak a gondoskodást érintheti, bár ma hazánkban az az elsőrendű kérdés, hogy tudunke olyan gazdasági alapot teremteni, amellyel az időskori szegénységet enyhítő, később pedig felszámoló feltételeket meg tudjuk teremteni. Könnyen belátható: a társadalom időspolitikája azért ennél sokkal több kell hogy legyen. Az idősek formálják, nevelik a fiatalabbakat, a fiatalabbak időskornak járó tisztelete, megbecsülése akkor m utatkozik meg igazán, ha igényeljük az idősektől a közös életünkben való aktív részvételt. Ennek mértéke már csak az idős ember döntésétől függjön, számára ez a szabadságfok már jár. (9.40) Vannak, akik életük utolsó pillanatáig aktív, a közösségért tenni akaró és tudó emberek, akik alkotó öregkort élnek és éltek meg. Engedjék meg, hogy közvetlen környezetünkből megemlékezzek képviselőtársainkról, Varga Laci bácsiról vagy a hét végén elhunyt Isépy Tamásról, nemcsak koruk, de, azt gondolom, teljesítményük el őtt is kijár a főhajtás.
