Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
239 A másik megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy örülök az iménti vitának, ami itt kialakult a bérrel kapcsolatban, mert láthatóan Domokos képviselő úr azért legalább a KSH számait nem vitatta. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Sisák Imre, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. (12.20) SISÁK IM RE JÁNOS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az előzőekben Németh Imre miniszter úr azt mondta itt az ülésteremben, hogy a mezőgazdaság végre nem egy halódó ágazat képét mutatja. A Magyar Demokrata Fórum szerint pedig az agrárgazdaság kormányzat sújtotta ter ület. Én most a mezőgazdaság egyetlen szegmenséről, a sertéságazatról szeretnék beszélni. Hazai viszonyaink között a sertés az állattenyésztés mintegy 40 százalékát, az élelmezési húskereslet majdnem felét adta. A hazai sertésvolumen gyakorlati esélyeit az 1984es esztendő szolgáltatta, mintegy 10 milliós létszámmal. A legnyereségesebb éve pedig a 2001es esztendő volt, amely 32 forint/kilogramm jövedelmet biztosított. Mindkét időszak esélyeit a nyugateurópai versenytársakat sújtó járványos állatbetegségek kihatása, nem pedig a hazai valós adottságok határozták meg. Gabonatermelésünk lehetővé tenné, hogy - bőrben történő eladás révén - a 10 milliós sertésállomány eltartása megfelelő módon lehetségessé váljon. A sertésszám 5 milliósra csökkenése és stagnálás a az elmúlt évben azt mutatja, hogy a sertéságazat mély válságban van. Eközben az ágazat zömmel felélte eszközeit a létért való küzdelemben, és jelentősen hozzájárult az agráreladósodottsághoz. A jövedelem- és pénzhiány, szervezetlenséggel tetézve, leronto tta az ágazat termelési paramétereit, egyre növekvő leszakadást eredményezve a fejlett versenytársakhoz képest. A sertéspiac óriási válságban van: a felkészületlenség, a szervezetlenség, a piaci zavarok, a 2003. év egyre csökkenő, majd befagyott támogatása i, a központi források hiánya, az EU közvetett támogatásokat tiltó szabályozása, a költségek rohamos emelkedése a sertéságazatot végveszélybe sodorták. Már 2002ben is kritikus ponton állt a sertéshúságazat, azonban az olcsó takarmányok kompenzálták és elf edték a problémát. A múlt évi aszályt követő gabonaárrobbanás gyengítetlenül sújtott le az sertéságazatra, amelyet tetézett a fehérjehordozók árának emelkedése, illetve az energia- és más áremelkedés. A költségrobbanással szemben szétzilálódott sertéspiac on drasztikus árcsökkenés következett be, ahol a felvásárlás és a húsipar a termelőre hárítja a válság terheit, mert a nagykereskedelemmel szemben sikertelen az értékarányos árak érvényesítése, a népjóléti kihatásokat nem is említve. Miután a sertés önkölt sége mintegy 15 százalékkal tovább nőtt a múlt évi tarthatatlan arányokat tetézve, megkezdődött az ágazat újabb spontán létszámleépülése. Ez átmenetileg tovább rontja a piaci sertésárakat az átmeneti túlkínálatával, csőd előtti pánikreakcióival. Így alakul t ki napjainkra a 220 forint körüli élősertésár, ami kilogrammonként 100 forint veszteséget okoz. Mi a teendő? Menteni, ami még menthető, nemzeti hatáskörben. Újra tűzoltó akció szükségeltetik. Rövid távon teljesen reménytelen és halva született felemleget ni a műszaki és termelési adottságban rejlő lehetőségeket. Annyi pénz sincs rá, mint eddig. Még annyi remény sincs belátható időn belül a befektetések megtérülésére, mint az elmúlt években lett volna. A tavalyi esztendő pedig a szakadék szélére sodorta a s ertéságazatot. Hiábavaló akár a 7, akár az 5 milliós sertéshatárok védelme, ha az a szándékon kívül nem bír egy év realitással. Közvetlen támogatások nélkül a sokkal versenyképesebbé tett konkurenseinkkel szemben nem lehetnek illúzióink. A balliberális kor mány pedig semmit nem tesz. A kilencvenes évek állatlétszámcsökkenése alapján tudomásul kell vennünk a támogathatóság, eltartóképesség összefüggésében a létszámoptimalizálást. Bár a felére csökkent a kistermelők száma, azonban az elmúlt időszakban
