Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 6 (140. szám) - Bejelentés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala során megismételt felesleges... - Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2278 Országgyű léstől. A számháborúba nem érdemes belemenni, hogy ez 30 százalék, 50 százalék, 70 százalék; valóban, ahogyan Szájer alelnök úr mondta, nagyon nagy mértékben függ attól, hogy milyen területről beszélünk. Természetesen a gazdasági szabályozásban lényegesen nagyobb, a kultúrában, oktatásban szinte semmi ilyen nincs. Tehát itt nagyon eltérő a közösségi jogalkotás, de egy biztos, hogy a Tanácsban a kormány társdöntéshozói funkciókat lát el, az Európai Parlament és a Tanács együttesen hoz kötelező érvényű jogsza bályokat, amelyeket nekünk itt alkalmaznunk kell. Tehát természetes, hogy a parlament, amikor lemondott és érthetően lemondott ezekről a jogosítványairól, akkor igényt tart arra, hogy ezekre nagyobb figyelmet fordítson, komolyabban ellenőrizhesse, mint egy ébként a végrehajtói tevékenység során a kormányt. Tehát ebben nem is volt vita, az alkotmánymódosítás folyamán elfogadtuk, hogy erre szükség van. De szükség van egy másik okból kifolyólag is, erről Vastagh elnök úr már beszélt az imént. Ez az a kérdés, am iről minden nyugati demokráciában is beszélnek, és egyre inkább szembesülünk mi magunk is vele: a demokratikus deficit kérdése. Ez általában nemzeti parlamenteket érintő kérdés is, hiszen az állampolgárok a nemzeti parlamentek és a kormányok döntéseivel ka pcsolatban is gyakran érzik úgy, hogy ezek a döntések tőlük távol születtek meg, hogy ezek a döntések nem vették figyelembe az érdekeiket, ezeket a döntéseket ők nem tudják ellenőrizni, és nem átláthatók. De fokozottan igaz ez az európai döntéshozatalra, h iszen távol lévő intézmények döntenek, Brüsszelben, Strasbourgban döntenek, és olyan testületek, itt a miniszterek tanácsára gondolok, amelyeknek belső működésére vonatkozó jegyzőkönyvek a mai napig nem nyilvánosak. Annak ellenére, hogy az Európai Unió már évekkel ezelőtt megfogalmazta a széles körű átláthatóságot és transzparenciát, a tanácsüléseken elhangzott nyilatkozatok, tehát hogy az egyes kormányképviselők ott valójában mit mondanak és hogyan szavaznak, mind a mai napig nem áttekinthetők és nem nyilv ánosak, tehát távol vannak az ellenőrzéstől. Ebben a helyzetben válik különösen fontossá és szükségessé, hogy a nemzeti parlamentek fokozottabb szerepet kapjanak. Ezt az Európai Unióban már évekkel ezelőtt fölismerték. Az amszterdami szerződéshez csatolt j egyzőkönyv már 1997ben megfogalmazza annak követelményét, hogy a nemzeti parlamenteket nagyobb mértékben kell bevonni a döntéshozatalba, bár ez elsősorban akkor a szubszidiaritási kérdésekre vonatkozott, tehát azokra a kérdésekre, amelyek helyben is eldön thetők, sőt, helyben jobban, átláthatóbban és nagyobb hatásfokkal intézhetők el. Az alkotmányos szerződés továbblépett ebben az ügyben, egyértelműen, külön jegyzőkönyvet vagy memorandumot fogalmazott meg a nemzeti parlamentek szerepével kapcsolatban. Ez is részben a szubszidiaritáshoz kapcsolódik, de részben a kormányzati ellenőrzéshez is. Ez például már közvetlenné teszi az összes európai uniós dokumentum, jogszabály megküldését a nemzeti parlamenteknek, ezzel is mintegy fölszólítva őket arra, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzanak a saját nemzeti szabályozások adta kereteken belül. Mi ezt a szabályozást akarjuk most megteremteni. Tehát amit most csinálunk vagy csinálni szeretnénk - és remélem, hogy fogunk is , az egyszerre van összhangban a magyar alkotm ányosság követelményeivel és az Európai Unióban zajló folyamatokkal. Nem a végéhez szeretnénk csatlakozni, hanem legalább a közepéhez, a derékhadához azoknak a parlamenteknek, azoknak az országoknak, amelyek megteremtették a demokratikus kontrollt az európ ai intézmények működése fölött. Amikor ezt a törvényjavaslatot előkészítettük, sokunknak volt ebben szerepe. Hadd emeljem ki Vastagh Pál elnök urat, Szájer József alelnök urat, Herényi Károly frakcióvezető urat, de mindenképpen ki akarom emelni Szili Katal in elnök asszonyt, aki nélkül talán most sem juthattunk volna el idáig, és Juhász Endre miniszter urat; az előbb, úgy érzem, méltatlanul bírálták az ő tevékenységét. Én mindvégig úgy éreztem, hogy Juhász Endre miniszter úr szívügyének tekinti és tisztesség gel képviseli az álláspontot. (10.50)
