Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 6 (140. szám) - Bejelentés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala során megismételt felesleges... - Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. JUHÁSZ ENDRE tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
2266 A szövegre azért szeretnék emlékeztetni, mert az előkészítés során megjelentek olyan gondolatok is, hogy ala pvetően itt nincsen új jogosítvány, nincs új kötelezettség, nincs új eszköz, ezek voltaképpen most is rendelkezésre állnak a parlament számára, illetőleg a kormány számára. Úgy gondolom azonban, hogy ez egy speciális rend, egy specifikus rend, ami az által ános mellett érvényesül. Ugyanakkor fontos, hogy ebben a szakaszban már erről vitát ne folytassunk, hiszen a kormánynak is alkotmányos kötelezettsége a rendelkezés végrehajtása és a parlamentnek is. Úgy gondolom, egyik intézmény se kíván egy alkotmánysértő helyzetbe kerülni. Az alkotmány 78. § (2) bekezdése szerint a kormány köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni. Valóban arról van szó, hogy ezt a törvé nyjavaslatot most a kormány terjeszti elő, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez tárgyalások eredménye. A kormány 2003 júniusában engem és az igazságügyminiszter urat bízta meg azzal, hogy az előkészítést elvégezzük, és a négy parlamenti párttal a tárgyaláso kat lefolytassuk. El kell mondanom, hogy ezek intellektuálisan érdekes, időnként élvezetes tárgyalások voltak, és annyiban eltértek a szokásos modelltől, hogy nem szükségszerűen a kormánypártok és az ellenzék között folytak - bár ilyen viták is természetes en voltak , hanem intézményes módon a kormány és a parlamenti pártok között, ami, úgy gondolom, ezeknek a tárgyalásoknak az erénye vagy szépsége, hiszen a célunk valóban az, hogy egy stabil rendszert létesítsünk, ami függetlenül a hatalmon lévő pártoktól, az ellenzéktől és a kormányzati összetételtől, mindenkor stabil és működőképes. Még azt is elmondanám, hogy ebben a helyzetben voltaképpen arról van szó, hogy ha bármelyik képviselő kritizálni kívánja az eredményt - ez természetesen lehetséges , elsősorb an saját tárgyalóját kell hogy kritizálja, hiszen itt egy egyetértés alakult ki. Én elmondhatom, hogy a kormány részéről a szükséges kritikát megkaptam ebben az ügyben. Összességében tehát azt mondanám, hogy ez a szöveg a pártok egyetértését élvezi, de a r end kedvéért hangsúlyoznám, hogy “majdnem” egyetértését, talán 9095 százalékban egyetértését. Valahogy, érdekes módon az utolsó pillanatban a teljes és a formális egyetértés nem jött létre. Megjegyzem, hogy véleményem szerint talán az ellentétek nem a tör vényjavaslat legfontosabb lényegi kérdéseiben alakultak ki. Az előterjesztett törvényjavaslat egyébként, azt kell mondanom, hogy kompromisszum terméke. A kompromisszumokról azt szokták mondani, hogy akkor jó, ha egyik fél sem elégedett vele teljes mértékbe n. Én azt hiszem, ez a szöveg ezt a kritériumot kielégíti. A tegnapi, nagybizottságban lefolytatott vita jelezte, hogy a pártok részéről még van elégedetlenség, és a kormányon belüli vita is számomra azt demonstrálta, hogy a kormány illetékes tagjai részér ől bizonyos aggodalmak, illetőleg félelmek mutatkoznak az ebben a törvénytervezetben megfogalmazott kötelezettségekkel kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy ezek az aggodalmak vagy félelmek talán nem is megalapozatlanok. Ami a parlamentet illeti, látni kel l, hogy a parlament jogosan fél attól, hogy a törvényhozás kicsúszhat a kezei közül, vagy olyan helyzet teremtődik, amiben kötelezettségek keletkeznek, amelyeket a parlamentnek mintegy végre kell hajtania. Emlékeztetnék arra - nem fölsorolva az európai uni ós összes törvényhozási, jogszabályalkotási formát , hogy az Európai Unióban a rendelet jogi normát hoz létre az országban, az állampolgárokra és a gazdálkodó szervezetek részére, mégpedig olyan módon, hogy ahhoz semmilyen állami szerv intervenciója, köz reműködése nem kapcsolódik. Ugyanez elmondható az úgynevezett irányelvekre is, azzal, hogy ezek ugyan nem közvetlenül alkalmazandók, vagy csak kivételesen, viszont kötelezettséget keletkeztetnek az állami szervek, így a kormány és a parlament részére, megf elelő törvényhozási aktusok létrehozására. Különféle részarányok jelentkeztek itt a közbeszédben. Egyesek azt mondták, hogy talán a törvényhozási tárgykör mintegy 50 százaléka vagy talán több is, átkerül az Európai Unióhoz. Én azt mondanám, hogy talán ez t úlzott. Nyilván van egy részarány; személyes tapasztalataim szerint ez inkább egynegyed és valahol egyharmad között mozoghat.
