Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 6 (140. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2264 kellene megmondania azt, hogy, mondjuk, a terhesség korai szakaszában mi legyen a magzat sorsa, illetve tiszteletben tartjuk azt is, ha konzervatív politikusok fölteszik azt a kérdést, hogy helyese az, ha a végstádiumban lévő halálos betegek adott esetben visszautasíthatják az életfenntartó kezelést. A hétvégén Orbán Viktor volt miniszterelnök úr egy konferencián felvetette, h elyese a liberális demokráciák azon felfogása, hogy az áldott állapotban lévő nő rendelkezzen saját teste felett, valamint az, hogy az eutanázia kérdéskörében a beteg döntsön a saját élete felett. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy természetesen liberálisokk ént tiszteletben tartjuk a konzervatív álláspontot ebben a kérdésben, ami persze nem jelenti egyrészt azt, hogy ne szeretnénk vitatni és meggyőzni konzervatív politikustársainkat és a választókat a saját álláspontunk igazáról, másrészt pedig nem jelenti az t, hogy elfogadnánk azt az alapvető megközelítést, amelyet a volt miniszterelnök úr is használ, ahol is az emberi szabadságot és az emberi faj fennmaradását állítja egymással szembe. A liberálisok szerint a magánszféra szigorúan magánügy. Az eszmerendszerü nk, gondolkodásunk lényegéhez tartozik, hogy az állam polgárait egyenlő méltóságú, saját sorsuk irányítására képes, autonóm személyekként kezeljük. Ennek az autonómiának alkotmányos védelmet biztosít az önrendelkezési jog, amely a Magyar Köztársaság Alkotm ánybírósága szerint az emberi méltósághoz való jog része. Túl azon, hogy az önrendelkezés joga alapvető alkotmányos jog, több alapelv érvényesülése is következik ebből, vagyis mindez nem csupán elvont kérdésfelvetés, hanem mindennapjainkban jelen lévő prob lémákban is megnyilvánul. Mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy az a helyes, ha a saját sorsunkról magunk dönthetünk. Ez következik az önrendelkezési jogból. Következik ebből az, hogy az állampolgár a saját életére vonatkozó döntéseit saját maga hozhatja meg . Az önrendelkezési jog egy olyan védelmi zónát von a polgár köré, ami fölött nem rendelkezhet az állam, ahová be sem hatolhat az állam. A mi meggyőződésünk szerint az a helyes, ha az egyén a saját életére vonatkozó döntéseit saját maga hozhatja meg, és eb ből az is következik, hogy az államnak minden esetben indokolnia kell azt, ha az egyén önrendelkezési jogát korlátozni kívánja. A közérdekre vonatkozó homályos utalásokat nem tudjuk elfogadni a szabadság elvonásának indoklásául. Meggyőződésünk szerint péld ául a nem kívánt gyermekvállalás olyan mértékű terhet jelenthet az ember életében, ami rendkívüli mértékben megnehezíti a szülők személyiségének szabad kibontakoztatását, bármi is legyen az anyának és az apának a kívánatos életformáról vallott felfogása. T ermészetesen elfogadjuk azt, hogy a magzati élet védendő érték, azonban a liberális meggyőződés szerint ez a terhesség későbbi szakaszaiban adhat csak alapot az anya szabadságának korlátozására. A mi meggyőződésünk szerint a terhesség korai szakaszaiban te ljességgel az anya döntésére kell bízni, megszülie gyermekét. Orbán Viktor miniszterelnök úr azt a kérdést teszi föl, helyese, ha a liberális demokráciában az áldott állapotban lévő nők szabadon rendelkezhetnek a saját testük felett. Érdemes felvetni azt a kérdést, hogy vajon helyese az, ha politikusok ilyen kérdéseket vetnek fel, és adott esetben jogot kísérelnek meg formálni arra, hogy ezeket a döntéseket például a nem kívánt terhesség állapotában lévő nők helyett meghozzák. A mi meggyőződésünk szerint a testünkkel szabadon rendelkezünk, és ez a méltó halálhoz való jogban is megnyilvánul. Az élethez való jogot valódi jogként fogjuk fel, azaz elsősorban az egyén saját élete fölötti rendelkezését védjük, ebből pedig következik az, hogy elvi szinten deklar álni kell a méltó halálhoz való jogot is, ennek pedig része az életmentő és életfenntartó egészségügyi kezelés visszautasításának joga. Azt gondolom azonban, hogy Orbán Viktornak igaza van akkor, amikor a következőket mondja: “Nem kellene az embereket úgy kezelni, mint marionettfigurákat, akiket a politika világából mozgatnak. Az emberek pontosan tudják, miért úgy élnek, ahogy élnek, és azt is tudják, kiről miért az a véleményük, ami.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő keret leteltét.) Egy mondat, elnök úr, elnézést kérek. “Nem hiszem, hogy nekünk is vissza kellene süllyednünk a 3040 évvel ezelőtti korszakba, amikor gyámság alá vonták az embereket, és úgy gondolták, aszerint
