Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 5 (139. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2232 Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy mivel ez töb b kormány idején átívelő munka vége, tulajdonképpen úgy gondolom, hogy tényleg racionálisan, ésszerűen az lehet a szándékunk, hogy ezt elfogadjuk, és támogatjuk az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A következő, írásban előre jelentkezett felszólaló Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Mielőtt a lényegre térnék, TuriKovács Béla megjegyzést tett, hogy sajnálja, hogy il yen későn és ilyen gyér érdeklődés mellett tárgyaljuk a törvényt. 1990 óta egynéhány kárpótlási törvénnyel és földtörvénymódosítással találkoztam ebben a Házban, de egyetlenegy sem volt, ami este 9 óra előtt kezdődött volna meg. Igaz, éles és kemény viták voltak, amelyben 1015 ehhez hozzáértő vagy esetleg jobb elfoglaltság híján a parlamentben időt töltő képviselő vett részt. Igaz, azok eltartottak reggelig, de túl nagy eredményt nem hoztak, hiszen már ’92ben, amikor a kárpótlási törvény tárgyalása folyt , élénk vita merült fel, hogy a kárpótlás során a föld mennyire vihető be mint különleges vagyontárgy abba a körbe, amire bárki, bármilyen feltételekkel licitálhat, illetve az így megszerzett föld mennyire lehet majd a falusi mezőgazdasági tevékenységet vé gzők megélhetési forrása, és mennyiben fog spekulatív célokat szolgálni. ’92ben nagyjából eldőlt a dolog, amikor kiderült, hogy a földtulajdon mintegy kétharmada nem azoknak a tulajdonába került, akik ebből élnek és ezt használják, hanem természetesen az akkori spekulatív célokkal is, ha valaki befektetési szándékkal ment el licitálni, akkor az földre licitált, és nem egyéb állami vagyonra, mert ez tartós és az értéke feltételezhetően nőni fog. Ez volt az, ami ’94re azt a feszültséget eredményezte, amikor is ’94 áprilisában az első korlátozást meg kellett hozni a külföldiek földvásárlásának érdekében, ugyanis 1994 áprilisáig mindenféle külföldi állampolgár korlátozás nélkül vásárolhatott Magyarországon földet. Nos, aki korán ébredt, az akkorra meg is tette , illetve bizonyos bérleti szerződéseket meg is kötött. Ezt később igazolta az az akció, amelyet előző kormányunk földművelésügyi minisztere az úgynevezett zsebszerződések ügyében indított; nem nagy eredményt és nem nagy sikert ért el vele. Aztán 2001ben az előző kormány, amikor a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet letárgyalta az Európai Unióval, elérte azt a derogációt - egyébként nagyon helyesen és tiszteletre méltó módon , amelyik hétéves moratóriumot engedélyezett a külföldiek magyarországi földv ásárlására. Később Koppenhágában ezt még egy hároméves helyben lakással, illetve magyarországi tartózkodással, letelepedéssel sikerült konkretizálni, és így a szabályokat szigorítani annak érdekében, hogy a magyar termőföld ne nagyon menjen itt szabad kézb e. (22.10) Azt azonban meg kell jegyezni, hogy azok a földtulajdonosok, akik a saját földjükön ma is mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak, nem nagyon fontolgatják a föld külföldinek történő eladását, mert nekik ez az életfeltételük. Viszont azok, akik ezt nem sajátjukként használják, hanem bérbe adják… - és meg kell jegyezni, hogy Magyarországon jelen pillanatban a mezőgazdasági területeken gazdálkodók több mint fele bérleti jogviszonyban teszi ezt, és itt kapcsolódnék ahhoz a felvetéshez, amely az elő vásárlási jogoknál a bérlő előtérbe helyezését kifogásolja. A bérlők jelen pillanatban 99 százalékban magyar belföldi állampolgárok, és 1 százalék az, amely külföldi bérlőként használja ezt a földet. Ha a magyar termőföld több mint 50 százalékára a bérleti jogviszonyt az elővásárlási jognál nem úgy szabályozná a törvény, ahogy ezt most is teszi, akkor lenne itt nagy baj, kérem szépen, mert akkor a magyar bérlő kiszorul, mert nincs elővásárlási joga, és abban a pillanatban ab start előnybe kerül a külföldi f öldvásárló. Úgyhogy helyesnek és jónak tartom azt a szabályozást, hogy az elővásárlási sorrend nem változott meg, ehhez a törvény nem nyúlt,
