Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 5 (139. szám) - A befektetők és a betétesek fokozott védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2003. december 15-i ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2205 Persze, eszem ágában sincs ilyet mondani, tisztelt képviselőtársaim (Derültség a kormánypárti padsorokban.) , csak jeleztem, hogy ilyen módon is föl lehetne építeni egy felszólalást. Azt gondolom, hogy e z most jelen esetben nem lenne feltétlenül helyes, hiszen azon körülményekről érdemes beszélni, hogy vajon miért került elénk ez a törvényjavaslat, milyen következtetések vonhatók le abból, hogy elénk került, és mit lehet tenni a továbbiakban. De az előtte m szóló Molnár képviselő úr már említett különböző okokat, ami miatt annak idején ehhez a törvényhez hozzá kellett nyúlni. És vajon, tisztelt képviselőtársaim, mondhatjuke azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének működése óta nem történt a p énzügyi rendszerben számos olyan visszaélés, amiket a felügyelet nem vagy későn derített fel, és aminek következtében valóban, részben az adófizetők pénzéből, részben pedig a különböző kisbefektetők pénzéből jelentős összegek eltűnhettek? És az a válasz, h ogy de bizony, történt. És ennek a történéssorozatnak két oka lehet: az egyik a felügyelet szakmai munkájának kétségkívül meglévő hiányosságai; a másik pedig a szabályozatlansággal kapcsolatos problémák. (20.00) Ezekre a problémákra kereste a választ a tör vénymódosítás. Ennek története ismert: a köztársasági elnök úr nem írta alá az Országgyűlés által elfogadott törvényt, és ezzel kapcsolatban különböző alkotmányossági aggályokat sorolt fel. Nyilván képviselőtársaim tudják, de azért nem árt itt sem rögzíten i, hogy a köztársasági elnök úr minden egyes megkeresését illetően az Alkotmánybíróság nem adott helyt a panaszoknak. Amiért a törvényjavaslat mégis elénk került, az egy, a megkeresésekben nem szereplő, egyébként az Alkotmánybíróság által kifogásolt jogbiz onytalanságot okozó tényező, nevezetesen, hogy a felügyelet jelenlegi vezetésének mandátuma megszűnik a törvény hatálybalépésével kapcsolatosan, miközben a felügyeleti tanács egy későbbi időpontban jön létre. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ezen id őintervallumban, amelynek a hosszát valóban nem tudhatjuk, szükség lehet olyan döntésekre, amelyeket az Alkotmánybíróság értelmezése szerint esetleg a szervezet nem tud meghozni ezen vezetési bizonytalanság miatt. Ezen persze lehetne vitatkozni az Alkotmán ybírósággal, de nem érdemes, fogadjuk el, hogy egy ilyen értelmezést hoztak létre. Ennek megfelelően a kormány, illetve jelen esetben persze az alkotmány- és igazságügyi bizottság, valamint a költségvetési bizottság benyújtotta azt a módosító csomagot, ami négy pontból áll, és ami egyrészt hivatott az Alkotmánybíróság által kifogásolt jogbizonytalanság megszüntetésére, másrészt pedig végigvezeti a módosításokkal a törvény azon pontjainak megváltoztatását, amelyek szükségesek más okból, a megfelelő határidők tartása érdekében a jogbizonytalanság felszámolására vagy a jogbiztonság erősítésére. Erről szól az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely elfogadása esetén biztosan alkotmányos, biztosan lehetővé teszi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jobb, a m egváltozott körülményekre is figyelemmel levő működését; és természetesen ennek van egy olyan következménye is, hogy elfogadásra kerül az a vezetési, irányítási struktúra, amely a törvényalkotó szándéka szerint jobban megfelel a jelenleg a felügyelettel sz emben támasztható követelményeknek, merthogy egy szélesebb kontrollt gyakorol a tevékenysége fölött, miközben az apparátus irányítását illetően megtartja a megfelelő egyszemélyi vezetést. Ami ezen túlmenően van, az valóban egy politikai vita, nevezetesen: akik korábban szemrebbenés nélkül rúgtak ki bankfelügyeleti vezetőket, távolítottak el különböző technikákkal például legfőbb ügyészt, és gátlástalanul változtattak személyi kérdésekben, ha az érdekeik úgy kívánták, most fel vannak háborodva azon, hogy ado tt esetben a jelenlegi többség egy törvénymódosítással felveti a lehetőségét annak, hogy személyi változás történjen egy szervezet élén, amely szervezet működésével kapcsolatban súlyos kifogások merülhettek fel. Arról nem beszélve, tisztelt képviselőtársai m, ha valakinek vannak információi arról, hogy milyen módon vezetik azt a szervezetet, hogy milyen hangulat van azon a szervezeten belül, és hogy ez milyen módon lehet gátja a jövőbeni hatékony működésnek, akkor, azt gondolom, az nem is nagyon vitathatja, hogy
