Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
23 LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. T isztelt Elnök Asszony! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök urat azért nem szólítottam meg külön, mert szemlátomást a Ház részének érzi magát, ezért mondta itt és nem máshol évértékelő beszédét. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ti sztelt Képviselőtársaim! Van egy esélyünk; nem biztos, hogy el kellene játszani. Van egy esélye az országnak is az uniós csatlakozással, erről már sokat beszéltünk, de van egy esélyük a parlamenti pártoknak is egy emelkedettebb politikára; esély nemcsak a saját becsületünk, de a rendszerváltás becsületének helyreállítására is. Lehet persze ehelyett meg nem hallani kimondott szavakat, lehet persze ehelyett a kinyújtott kézbe beleköpni. (Németh Zsolt, Fidesz, dr. Szili Katalin felé: Beleköpni?) De, finoman sz ólva, ez kevéssé polgári és kevéssé a nemzeti érdeket szolgáló magatartás. Miniszterelnök úr azt mondta, a Magyar Köztársaság most lesz nagykorú. Nos, ha valaki nagykorú, akkor ideje levetkőznie gyermekbetegségeit. A köztársaság legveszélyesebb gyermekbete gsége az, hogy az emberek egy része csalódott a rendszerváltásban. A rendszerváltás valódi befejezése akkor történhet meg, ha ezekre a kérdőjelekre közös választ tudunk adni. Az elégedetlenség, a kérdőjelek két elemből állnak. Az első kérdés így hangzik: a rendszerváltás fő vívmánya, a verseny vajon végképp eltüntetie a szolidaritást és a biztonságot? Vane szolidaritásdeficit? Vane biztonságdeficit? (14.20) A másik kérdőjel a rendszerváltás eddigi útjával szemben így hangzik: a többpárti demokrácia, a pl uralizmus kétségtelen értéke vajon eltüntetie a nemzeti összefogás esélyét? Vane összefogásdeficit? Miniszterelnök úr a beszédében tett javaslatokat mindkét deficit csökkentésére. Elmondta azt, hogy a biztonságdeficit és a szolidaritásdeficit csökkentés e érdekében a kormány kész megerősíteni a gazdaságot, helyreállítani az egyensúlyt és folytatni a szolidaritás érdekében tett lépéseket. Az eddigi lépéseknek igen nagy ára volt, tudjuk. De volt nagy értéke is, és erre nem a kormány, hanem az ország lehet b üszke. Mert a családok összezsugorodásáról, összetöpörödéséről ilyen adatok mellett csak az beszélhet, aki nagyon felülről néz le rájuk, és ezért látja kicsinek őket. (Taps a kormánypártok soraiban.) Kérdezem: mi zsugorodott össze, ha két év alatt 25 száza lékos volt a reálbéremelkedés? És főleg: mihez képest zsugorodott, ha az OrbánTorgyánkormány hasonló időszakában, a második évben 5 százalékos gazdasági növekedés idején csak 2,5 százalékos volt a reálbérnövekedés? És kérdezem újra: mi zsugorodott össz e, ha az ipari termelés az utolsó negyedévben 10 százalékkal nőtt, és mihez képest zsugorodott össze, ha az OrbánTorgyánkormány utolsó félévében ez az adat 0,7 százalék volt, azelőtt meg egyenesen mínuszban volt? (Dr. Áder János: Dehogyis! Dehogy!) És me gint kérdezem: mi zsugorodott össze, amikor nőtt a foglalkoztatás? A munkanélküliség, az tényleg összezsugorodott, de ez talán nem hiba. (Taps és derültség a kormánypártok soraiban.) És mihez képest zsugorodott össze, ha a foglalkoztatás viszont az OrbánT orgyánkormány utolsó félévében csökkent? Értem én persze ezt a töpör- és zsugoráradatot. Emlékeztet arra a mondásra, hogy akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek néz. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Aki csak szidni akarja a kormányt, az oda is kalapáccsal vág, ahol nem szög van, hanem éppen nőne ki valami a földből. De kérem szépen, sikeres kalapácsos kertészt én még nem láttam. (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) Miniszterelnök úr tett javaslatokat a rendszerváltás másik nagy ké rdése, az összefogásdeficit csökkentésére is. Ezekre a kérdésekre valóban nehéz felelni - de meg nem hallani őket nagyon önleleplező. Mert igen, tudom, nehéz egyensúlyt találni a hasznos politikai verseny és a kivételes pillanatok összefogása között. A re ndszerváltás maga a politikai versenyről szól, ez helyes, ebben
