Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 5 (139. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés dr. Isépy Tamás képviselő (Fidesz) haláláról - HARRACH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2116 Először megadom a szót Harrach Péter alelnök úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről, aki napirend előtt emlékezik meg elhunyt képviselőtár sunkról. Öné a szó. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alig egy éve annak, hogy a kereszténydemokrata mozgalom és a parlament nagy öregjét, Varga László képviselő urat temettük; most ismét eltávozott közülünk ennek a körnek egy t ekintélyes képviselője. Amikor rá gondolunk, meglepő, hogy két különböző életútú embernél egészen hasonló jellemvonások jelentkeztek: mindketten hűek voltak a saját eszmei alapjukhoz, hűek voltak elveikhez, akkor is, amikor ez nem járt előnnyel, de tudtak keményen küzdeni a céljaikért, és ezt mindig megtapasztalták az ellenfeleik. Azonban ebben a kemény küzdelemben a másik embert mindig tisztelni tudták, mondhatnám azt, hogy nem tudták átvenni azt a politikai kultúrát, ami a Werber utáni korszakra jellemző, ők még egy régi világnak a kultúráját hozták magukkal. De a szónak más értelmében is kulturáltak voltak, hiszen mindketten az átlagnál jóval kulturáltabb emberekként élték életüket. Isépy Tamás napi vendég volt a színházakban, a hangversenytermekben, és s ok ezer kötetes könyvtárát minden este olvasta. Egyszer egy fiatal barátunkkal mentünk el hozzá, aki megkérdezte: ezt mind olvasta a képviselő úr? És azt mondta, hogy legalább egyegy részletét. Szellemes ember volt Isépy Tamás; elővettem azokat a beszédei t, amiket a mentelmi bizottság képviselőjeként mondott: száraz, jogi kérdésekről tudott úgy beszélni, hogy mindenki derűsen hallgatta. Az életútjából egykét eseményt emelnék ki, és hadd kezdjem az ő szavaival - a családjáról szól, anélkül, hogy önmagát em lítené : “Voltak olyan régi szép idők, már nem is a Rákosi idők, utána következően is voltak, amikor az igazság nemcsak filozófiailag volt abszolút fogalom, hanem politikailag is. Aki nem hitte el, hogy az állam az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke, akkor az mehetett a zabhegyezőbe, rosszabb esetben rendelkezésre állt Recsk, Hortobágy és egyéb jobb helyek.” Miért említem ezt? Mert őt is kitelepítették a Hortobágyra, életének meghatározó élménye volt ez. Az ezt követő időkben csak magánéletéb en élhette azt, ami benne volt, azt a tudást, azt a tehetséget, azt a szellemet, családi körben vagy barátok között, a közéletben nem volt helye. Szűkebb pátriája, a Zemplén szeretett vidék volt számára később is, de európai gondolkodású ember volt. Ezt a kettőt csodálatosan egyesítette: a haza, a szűkebb haza szeretetét és az európaiságot. Ahogy hallottuk, a rendszerváltás után képviselő lett, és abban az időben vette át az igazságügyi államtitkári szerepet, amikor a törvényhozásnak igen nagy feladatai vol tak. Kora ellenére derekasan helytállt ebben a munkában. És eljött az az idő a saját pártjában, amely minden rendszerváltáskor alakult vagy újjáalakult politikai pártban bekövetkezett a konzervatív oldalon: a politikai dilettantizmus és a hatalmi mámor tön kretette a KDNPt, és ő frakcióvezetőként jó érzékkel megtalálta a kereszténydemokraták számára a kivezető utat. Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor búcsúzunk Isépy Tamástól, fejet hajtunk életútja és személyisége előtt. De ez a főhajtás nem szomorú, nem két ségbeesett, hanem előttünk áll az ő derűs, szellemes, humoros egyénisége, és az az üzenet, amelyet mindnyájunknak küldött, és aminek a lényege ugyanaz, mint az előbb említett Varga László képviselőtársunknak: bármilyen politikai küzdelmekben veszünk is rés zt, az embert mindig lássuk egymásban. Tisztelettel őrizzük emlékét. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársam. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig kérném önöket, hogy képviselőtársunk emlékének egyperces néma vigyázzállással a dózzunk. (A teremben lévők egyperces néma felállással tisztelegnek az elhunyt emlékének.) Köszönöm szépen, képviselőtársaim.
