Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MOLNÁR ALBERT (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2078 Hogy e tekintetben melyik program milyen eredményes, nem kívánok belemenni, hiszen itt beszélgettünk a Széchenyitervről. Hatásos volt, j ó volt, mert itt meg ott, sok helyen ezt a célt szolgálta. Én országgyűlési képviselőként, mint ahogy igen tisztelt képviselőtársaimmal is járjuk az országot - én talán még többet, hogy is mondjam, Sárvártól Sátoraljaújhelyig és odavissza , és a polgári körökben, az ipartestületekben, a különböző értekezleteken előelőjön az, hogy azoknak a vállalkozóknak, mesterembereknek vagy akik valamit ott tesznek, milyen fontos szerepük van nemcsak abban, hogy munkaalkalom, nemcsak abban, hogy stabil az a közösség - legyen az Mórahalom vagy Vásárosnamény , hanem a közösség politikai szövete és struktúrája is jelentős mértékben függ attól, hogy azok az emberek, akik a kisvállalkozás csinálói és vivői, hogyan is boldogulnak. Az hiányzik, azt hiszem, és jó volna talán aláhúzni a mostani törvényjavaslat vitájából, hogy a pénzügyi része, eleme hogyan is néz ki. Ezt jobban meg lehetne és jobban meg kellene világítani. (14.30) Én ilyen értelemben módosítót is nyújtok be, elnök ú r, tisztelettel, ehhez a törvényhez. A módosítóm lényege az - most fogalmazódik , hogy a támogatás nyújtója, aki a támogatást eszközli, legyen az a kormány, kormányszervezet, vagy bárki, hiszen tudjuk, hogy többféle helyről jöhet ez a támogatás - ez egy ö sszetett, szövevényes rendszer , a támogatás eszközlője készítsen számítást a tekintetben, hogy mindenki tudja, a támogatás nyújtója, és a támogatás megkapója is, a társadalom is, hogy mennyi a juttatás tényleges értéke. Mit is jelent ez? Hogy különválasz tjuk a névértékét a támogatásnak és a juttatásnak. Olyan jó volna, ha ez világos lenne nyugattól keletig az országban! Egy példa talán nekünk is hasznos itt most, az Országházban, és talán másoknak is, akik hallgatnak vagy olvasnak bennünket. Egy ilyen egy szerű példa hasznos lehet: egy 100 forintos támogatás, amit úgy nevezünk, hogy 100 forint támogatás, hogy ennek mennyi a juttatásértéke, az nagyon különbözik a kondícióktól. Lehet 100 forint a támogatásértéke, ha azt odaadták, és sose kell visszafizetni. A zonban ha ez kölcsön, valamilyen hitel, amiről szó volt a mai napon is többnyire, akkor a juttatásérték attól függ, hogy mik a föltételei annak a hitelnyújtásnak, nevezetesen, mi az a kamatláb. A piaci kamattal nyújtott hitelben nincsen semmi támogatás, ha a piaci kamatot meg kell fizetni, és valamikor vissza kell fizetni a hitelt - abban nincs támogatás, nincs juttatás, az egy egyszerű kereskedelmi banki tranzakció. De ha van benne koncessziós kamat, például a 15 százalék helyett 11et fizet, akkor az a 4 forint évenként a juttatás, és nem a 100 forint, ami a névérték, és így tovább, folytatnám, hogy mi nem. Aztán továbbmenve: a juttatás eleme, a juttatás értéke továbbá függ más tényezőktől, a szerződés kondícióitól. Nevezetesen, vane türelmi idő, egykéthárom esztendő, vagy akárcsak fél év is, amikor nem kell kamatot fizetni egyáltalán, vagy nem kell törlesztést fizetni három esztendeig és így tovább. Aztán a garanciaértéke, hogy valaki, a kormányzat, vagy a Magyar Fejlesztési Bank, vagy valamilyen intézm ény garanciát nyújt. Ennek a támogatásértéke, tisztelt képviselőtársaim, ugyancsak kiszámítható. Létezik a közgazdaságtudományban ma már nem is olyan nagyon ördöngös mesterség, amelyikkel ezt meg lehet csinálni; a jó bankárok tudják, vagy ha nem tudják, a kkor meg lehet őket tanítani. És ha ez a mechanizmus része lesz annak, amiről itt mi törvényt kívánunk hozni, akkor a bankárok majd - tisztelt Országgyűlés, tessék szíves lenni idefigyelni - tolonganak, hogy kisvállalkozóknak adhassanak kölcsönt. Mert a ba nkárnak mi a dolga? A bankár úgy üzletel, abból lesz profitja, hogy kölcsönt ad. Azért lehet, hogy a bankár kevésbé hajlandó kölcsönt adni, mert a kockázati elem a kisvállalkozásoknál nagyobb. Azonban ha a garancia révén ez megoldódik, akkor a bankár majd igenis igyekszik, hogy minél több kölcsönt adjon. Talán nem kerülte el a figyelmünket a tegnapi zöld újságban, a Világgazdaságban, hogy a világ kétezer legnagyobb vállalkozásában két magyar van, és az egyik itt van, az OTP - éppen egy magyar bank. Gondolha tunk, tudhatunk sok mindent az OTPről, de egyet állíthatok róla, anélkül hogy tudnám, vagy hogy a részvényese lennék annak a banknak, hogy az is úgy csinál profitot, hogy
