Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
207 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy örülünk ennek a mai vitanapnak, örülünk, hiszen a bizonytalan helyzetben az emberek választ várnak arra, mi fog történni velük , hogyan tudjuk az áremelkedéseket megfékezni, hogyan lehet biztosítani a munkahelyüket; várnak arra, hogy egy reális helyzetképet kapjanak a gazdaság állapotáról, felmérhessék azt, mire számíthatnak a kormány részéről, milyen irányban és milyen célokért k ér áldozatot tőlük ez a kormány. Reménykedtünk abban, hogy a mai vitanapon a miniszterelnök úr él azzal a lehetőséggel, amit számára egy negyvenperces kormányzati hozzászólás kínálhatott volna. Hétfőn a miniszterelnök úr arról beszélt: “Szaporodnak már a k edvező jelek. Ha hosszabb lehetőségem lenne szólni, akkor erről beszélhetnék - azt gondolom, hogy mód lesz rá.” Tisztelt Képviselőtársaim! Íme, itt van a mód, a miniszterelnök úrnak lett volna alkalma arra, hogy a kedvező jelekről beszéljen. Sajnáljuk, hog y a költségvetési vita után ezt a parlamenti vitanapot sem tisztelte meg a jelenlétével. A remény azonban továbbra is él: reménykedünk abban, hogy lesz értelme ennek a vitanapnak, reméljük, hogy nemcsak felelősen, hanem őszintén is beszélnek a kormány tagj ai arról, milyen helyzetben van a magyar gazdaság; megválaszolják azokat a kérdéseket, amelyek az embereket foglalkoztatják: miért ér kevesebbet a pénzük, a jövedelmük, a nyugdíjuk; miért indult rég nem látott áremeléssel az év; miért nőtt az adóteher; mié rt vannak a vállalkozások számára új adók? Őszinte helyzetkép kell ahhoz, hogy aztán felelősen szülessenek döntések, és tartalmas vita folyjék a parlament falai között is. El is jutottunk az első problémához, tisztelt képviselőtársaim: önök hallhattak az e lőbb is egy hozzászólást, amely mintha ostobának és butának nézné az embereket. Az őszinteség teljes hiányáról tanúskodik, tisztelt Göndör István képviselő úr, hogyha arról kíván beszélni, hogy két évvel ezelőtt mi volt ebben az országban, ráadásul ezt egy hamis objektíven keresztül teszi meg. A kormányváltás után önök elköltöttek 300 milliárd forintot, és mi azt furcsálljuk, hogy ma már nem emlékeznek arra 2004ben, hogy miket mondtak 2002ben. Néhány idézetet hoztam magammal, hogy felfrissítsem ezt az eml ékezetet. Veres János úr az MSZPfrakció részéről 2002. június 19én arról beszélt, hogy a beterjesztett költségvetési törvénymódosítás megteremti a fedezetét a száznapos programnak. Aztán hat nappal később, 2002. június 25én - idézem pontosan a szavait - a következőket mondja: “Annak a költségvetésmódosításnak, amelyik az úgynevezett száznapos program megvalósítását szolgálja, a költségvetési hátterét biztosítja, annak a fedezete biztosított a magyar költségvetésben, az a 160 milliárd forint rendelkezésr e áll. Ehhez nincs szükség sem a jövedéki adómérték, sem más adónak a megváltoztatására Magyarországon.” Magyarul: a gazdaság és az államháztartás olyan helyzetben volt, hogy minden gond nélkül ki tudták ezt a pénzt fizetni. De nézzünk egy másik hozzászóló t, Kuncze Gábort, aki 2002. július 9én a következőket mondja - idézem szó szerint : “Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet?” - 2002 nyarán vagyunk, a kormányváltás után. “Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet? Egyrészt az, hogy olyan állapo tban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani.” Még egyszer elmondom, lassan: “...olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani.” (10.00) Sajnos, azóta eltelt két év, tisztelt képviselőtársaim, ma már nincs olyan állapotban a magyar gazdaság - kétségkívül azonban 2002ben ilyen helyzetben volt. Akkor miért is beszél a miniszterelnök úr és a kormány a múltról? Azért beszél, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne kelljen beszélni a jelenlegi helyzetről, a kínos jelenről és a bizonytalan jövőről. Azért kell mindig a múltról beszélni, hogy a jelen problémáit valamilyen módon elfedje az ember.
