Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1969 Örülünk annak, hogy a brüsszeli csúcstalálkozó zárónyilatkozatában, egyébként magyar felvetésre - a magyar miniszterelnök levélben fordult az ír miniszterelnökhöz, Bertie Ahernhez és Romano Prodihoz, a Bizottság elnökéhez - bekerült egy mondat a nyitott munkaerőpiac fon tosságáról. Reméljük, hogy ebben az ügyben lesz előrelépés. A magyar kormány határozottan lépett. Jelezte, hogy válaszintézkedéseket is életbe léptet, de nem szívesen, nem akar életbe léptetni, azt szeretné, ha nem lenne szükség rá, ha ezek az országok bel átnák, hogy annak, ami itt folyik, nincs értelme. Tudjuk, több más, velünk együtt csatlakozó ország is hasonló intézkedéseket fontolgat: Szlovénia már be is jelentette, hasonlókat hallunk Lengyelországból és más országokból is. Helyeseltük a miniszterelnök ez ügyben tett határozott fellépését. A külügyminiszter minden tárgyalásán ebben a kérdésben határozottan véleményt nyilvánít, és természetesen ugyanígy a pártoknak is megvannak a maguk feladatai. Mi, szabad demokraták is, ahol lehet - bármely nemzetközi fórumon, beleértve az Európai Parlamentet , ezt a kérdést napirendre tűzzük. A szabad demokraták egy jegyzéket nyújtottak át a hazánkba akkreditált, velünk együtt csatlakozó országok nagyköveteinek, melyben kértük a közös fellépést, sürgettük ebben az ügy ben a közös fellépést, mert úgy érezzük, fontos ügyről van szó. Előttünk áll egy másik nagy ügy is. Valaki úgy fogalmazott, hogy egy új európai polgárháború előestéjén vagyunk - ezt persze idézőjelben mondta. Ezt a polgárháborút ugyanis nem fegyverekkel, h anem a statisztikákkal vívják, és ez a polgárháború az Európai Unió hétéves költségvetéséről szól, a 2007től 2013ig terjedő időszakról. Bizony, nem mindegy számunkra, hogy melyik álláspont fog győzedelmeskedni. Mi a Romano Prodi bizottsági elnök úr által beterjesztett javaslatot tekintjük a szűk minimumnak. Ez a minimális feltétele annak, hogy a csatlakozó országok a maguk felzárkózását és az Európai Unió a kohézió szellemiségét meg tudják valósítani. Tehát úgy gondoljuk, a hat nettó befizető ország állás pontja az, hogy a költségvetés nem haladhatja meg a jelenlegi 1 százalékos összesített GDP- vagy GNIszintet, ez elfogadhatatlan, ellentmond a bővítés egész tényének. Egyszerűen nehéz érvelni amellett, hogy huszonöt tagállam költségvetése nem lehet érdembe n magasabb, mint a tizenöt tagállam költségvetése, akkor, amikor a tíz új tagállam érzékelhetően nagyobb forrásokra tart igényt a szolidaritás és a kohézió érdekében. Beszéljünk pár szót az itthoni feladatokról is; ez egy soha véget nem érő munka. Sok mind enről beszélt Szájer József képviselőtársam, van is, amivel egyetértek vele, természetesen sok mindenben nem. Mindenképpen egyetértek vele abban, hogy az együttműködési törvény fontosságát kiemelte. Én is úgy ítélem meg, hogy az együttműködési törvény - a parlament és a kormány közötti együttműködési törvény - alapfeltétele a kormány demokratikus ellenőrzésének. Ha nincs ez a törvény, akkor nincs ilyen ellenőrzés, s ez nem a jelenlegi kormányra, hanem a mindenkori magyar kormányra vonatkozik. Ezzel tartozun k a demokráciának, hogy ezt a törvényt elfogadjuk. Én most optimista vagyok Szájer úr és Herényi úr tegnapi megnyilatkozásai alapján. Úgy érzem, megvan az esély arra, hogy ki tudjunk alakítani egy tisztességes ellenőrzési rendszert, olyant, amellyel Európá ban is nyugodtan kiállhatunk, mert valahol a középmezőnyben helyezkedik el, nem a nagyon erős, de nem is a gyenge parlamenti ellenőrzések között. Ezt mi, parlamenti képviselők büszkén vállalhatjuk a többiek előtt. Szájer úr elmondta, hogy az agrárgazdaságb an problémák vannak. Ez kétségtelenül így van. Az országjelentés négy ilyen problémát azonosított, ebben önnek igaza van. Azért nem feledkezhetünk meg az SAPARDügy kapcsán arról - ugyan Szájer képviselőtársam azt mondta, már készen állt ez a hivatal, de e z azért erősen kérdéses , hogy Magyarországnak 2002 júniusáig, a kormányváltásig nem volt akkreditált SAPARDirodája; az összes csatlakozó ország közül egyedül Magyarországnak nem volt, Bulgáriának már 2000ben volt. Tehát 2000 januárjától fel lehetett vo lna állítani és akkreditáltatni ezt az irodát, de 2002 júniusáig nem volt. Lehet, hogy voltak irodai elképzelések, ezt nem vitatom, de az tény, hogy 2002 őszére sikerült az akkreditációt, az elfogadtatást megszerezni. El sem indulhatott 2002ig a SAPARD. T ehát amikor itt vádaskodunk, akkor egy kicsit több
