Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1967 mostantól rajtunk is. Megfelelő ker etek közé kerültünk, megkaptuk az esélyt, de hogy milyen eredményt érünk el, az bizony a mi hozzájárulásunkon, a mi erőfeszítésünkön is múlik. Végigtekinthetünk a hozzánk hasonlítható helyzetben lévő korábbi csatlakozó országokon, és levonhatunk egy nagyon biztató általános következtetést: mindegyik ország hasznára vált a csatlakozás, egyébként nemcsak a kevésbé fejlettebbek, hanem a fejlettebbek számára is. A kevésbé fejlettebbek számára egyértelműen előnyös volt, de nem azonos mértékben volt előnyös, ezt is látni lehet. Vannak országok - itt elsősorban Írország példáját szokták kiemelni , amelyek számára a csatlakozás egy egészen páratlan fejlődési lehetőséget nyitott meg, és ma már ez az ország az Európai Unió átlagát meghaladó mértékű fejlettséggel rend elkezik. Vannak olyan országok, amelyek még nem érték el az átlagot, de már nagyon megközelítették, és mind nagyjából onnan indultak, ahonnan mi is. Mit jelent ez? Azt, hogy minden feltétele adott a mi előrelépésünknek, de természetesen rajtunk is fog múln i, hogy ezt milyen mértékben tudjuk valóra váltani. Én bízom Magyarországban, a magyar társadalomban, a magyarok tehetségében, kitartásában, szorgalmában. Biztos vagyok benne, hogy azok közé fogunk tartozni, akik jobb eredményt érnek el a csatlakozást köve tően. Nagyon fontos következménye ennek a csatlakozásnak, hogy végre újból saját történelmünk főszereplőivé válhatunk, újból magunk hozhatjuk meg a döntéseket saját sorsunk formálására. Nekünk olyan a történelmünk, hogy ezt sokszor megtagadták tőlünk, elve tték, sokszor voltunk mellékszereplők, sokszor voltunk tárgyai ennek a történelemnek, elszenvedő alanyai annak, ami a világban történt, a nagy világfolyamatoknak. Az Európai Unió egy lehetőség arra, hogy az egyenrangú felek családjában egyenrangú, egyenjog ú résztvevőként vehessünk részt az Európa jövőjét meghatározó döntések meghozatalában, hiszen az Európai Unióban születnek meg azok a fontos döntések - egyébként eddig is ott születtek meg , amelyek a magyar gazdaságot, a magyar társadalmi fejlődést, Magy arország hosszú távú jövőjét meghatározzák. Mostantól, május 1jétől lehetőséget kapunk arra, hogy ezeket a döntéseket befolyásoljuk. Tudjuk azt, hogy mekkora a mi lehetőségünk. Tudjuk azt, hogy hány szavazattal rendelkezünk ebben a döntéshozatali folyamat ban. Nem szabad túlértékelni magunkat, de azt is tudjuk, hogy ez egy fontos szerep, vannak szövetségeseink, vannak koalíciók, elképzelések, amelyekhez csatlakozhatunk, tehát esély van arra, legalábbis sokkalsokkal több esély van arra, hogy érvényre tudjuk juttatni elképzeléseinket, értékeinket, érdekeinket. Ezeket részben már egyébként Szájer képviselőtársam jelezte is. Ezek az esélyek ugyanis nemcsak a Tanácsban adottak, hanem az Európai Parlamentben is, akkor is, ha csak huszonnégyen leszünk, lesznek az Európai Parlament tagjai. Nem vitás, hogy ez a döntés hosszú távra szól, hosszú távon határozza meg az ország jövőjét, ezért nagyon hibás dolog lenne az európai uniós csatlakozás mérlegét az első hónapok vagy akár csak az első egy, két, három év eredményei alapján megvonni. Ez a döntés ugyanis meggyőződésünk szerint évtizedekig fogja befolyásolni az ország jövőjét, évtizedekre határozza meg azokat a keretfeltételeket, amelyek között működni és tevékenykedni fogunk, és a mérlege is nyilvánvalóan később vonha tó meg. De már most is, az előzetes mérleg is - most nem elsősorban a támogatni mérlegre gondolok, bár az is egyértelmű , az első nem egész teljes évben is mintegy 200 milliárd forintos többletet mutat a magyar költségvetés számára. Akik emlé keznek arra, hogy itt a Ház falai között milyen ádáz vita folyt arról a 185 milliárdról, amely a költségvetési egyensúly megteremtéséhez hiányzott, azok tudják, hogy ez a 220 milliárd forint nem olyan kis összeg, de nem ez a lényeg. A lényeg az, amiről az imént beszéltünk. Fontos az is, hogy mennyire optimista Európa, és mennyire lehetünk mi optimisták Európa jövőjét és azon belül Magyarország helyzetét illetően. Nem vitathatjuk, hogy volt okunk a borúlátásra, és mi is vagy én magam is kicsit pesszimistán l áttam a helyzetet néhány héttel ezelőtt. Úgy érzékeltem, hogy az Európai Unióban egyfajta elakadás tapasztalható néhány fontos ügyben, és itt szeretném kiemelni az alkotmány ügyét, mert az alkotmány ügyét szimbolikusan az egyik legfontosabb ügynek tekintem az Unió jövője szempontjából. Nem az a jelentősége, hogy végre
