Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 23 (134. szám) - Az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1563 Tisztelt Országgyűlés! Én is részt vettem a költségvetési és pénzügyi bizottság tárgyalásán, amit Gőgös képviselő úr pontosan és elokvensen jelentett nekünk. (13.20) Ott is nagyon figyeltem, és akkor hazamentem, és még egy csomó dolgot elolvastam erről a témáról, és, tisztelt képviselőtársaim, minthogy a témához értek, mert hosszan foglalkoztam vele, arra jutottam, hogy ez bizony - hogy mondjam anélkül, hogy sértő legyen - egy nagy csomó köd és felhő. Tisztelt Országgyűlés! Mi is a pénz? A pénz, ahogy ismerjük, az érme vagy a bankjegy, vagy a bankletét, amit lehet átutalni csekkel vagy különböző dolgokkal. Igen, a pénz, ami forgalomban van, annak nagy része éppen már ilyen - hogy is mondjam - fiktív pénz, ami nem tapintható meg, nem lehet kézbe venni, mert elektronikus rezgésekben van valahol a komputer memóriájában, vagy már évtizedekre visszamenőleg, mielőtt föltalálták a komputereket, a bankárok könyveiben volt, tehát nem volt kézzelfogható pénz, amivel fizetünk, illetve a forgalomban lévő pénz, a használatos pénznek körülbelül 7080 százaléka olyan volt, ami a memóriájában volt a bankároknak, könyveiknek, most még inkább az elektronikus instrumentumoknak. Ha ezt a gondolatot folytatjuk tovább, a most javasolt elektronikus pénz még inkább a memóriájában van minek? Ennek a komputernek vagy egy másiknak, vagy a komputerrendszernek? Szóval, hogy is van az? Ki tudja megfogni? Ki tudja, hogy az megfogható, és ki tudja azt, hogy nem párologe el? Elpárologhat úgy, mint a köd. Tudj uk, az elmúlt évszázadban is nem ritka eset volt, amikor bankok csődbe mentek azért, mert azt mondták, hogy a könyveikben ennyi meg ennyi pénz létezik, persze az a pénz, ami letét és átutalás nyomán használható csupán, kézbe nem vehető, mert nem tapintható pénz, és azoknak a gondatlan vagy ügyetlen, vagy rossz szándékú kezelése nyomán nemcsak a bank került bajba, nemcsak a bank ügyfelei kerültek bajba, hanem néha egy egész ország bajba került. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglal ja el.) Nem szeretek kísérteteket fölidézni, nem azért mondom ezt, tisztelt Országgyűlés, de aki gazdaságpolitikával foglalkozik, az legyen tudatában a kockázati tényezőknek, különösen aki pénz- és bankügyekkel foglalkozik, legyen, ha szabad tanácsolnom, t udatában a kockázati tényezőknek. Ha így keletkezik a pénz, ahogy próbáltam elmondani az előbb, hogy a forgalomban levő pénz ebben az országban, szerte a világban, az Amerikai Egyesült Államokban a dollár mennyisége körülbelül manapság 4 trillió dollár, an nak háromnegyed része nem papíron vagy kézzelfogható, hanem a memóriájában van a bankároknak, a bankárok könyveinek. Ha szerte a világon ez így van, hogy védekeznek a biztonság oldaláról? Nagyon óvatosan. Erre nincs időm, szívesen mondanék erről többet. Ez az instrumentum, amit most nekünk a kormány javasol, ez az elektronikus pénz, ismétlem, még inkább megfoghatatlan, tapinthatatlan. Nem vagyok ellene az ilyen pénznek, nem azt szeretném sugallni, hogy az Országgyűlés ennek fordítson hátat, de azt szeretném mondani, szükségesnek tartom mondani, hogy itt egy fokozott kockázati elem létezik. Az, hogy pár száz millió forint az alaptőke, egek ura, az kismiska ahhoz képest, amilyen óriási tételeket ez az instrumentum fog kezelni, és ha ügyetlenül vagy szerencsétl enül kezeli, akkor bizony emberek és intézmények és társadalmak a nyakukat törik. Ha borongósnak hangzik, amit eddig mondtam, ne jelentse azt, kérem, hogy a témával való foglalkozás ellen érvelek, de nem volna tisztességes szakmailag részemről, ha nem mond anám és nem mondtam volna lett, amit eleddig elmondtam. Tehát kérem a kormányt, aki beterjesztette, a pénzügyminiszter urat, az államtitkár urat és akiknek ebben benne van a keze, hogy mondjon nekünk erről többet. Például nem tudom, mit szól erről a jegyba nk. Az országban, minden országban a jegybank az a monopólium intézmény, amelyiknek a dolga, hogy a pénz mennyiségét számon tartsa, változtassa és így tovább, nem
