Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 23 (134. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1539 szabályokat - beleértve a bejelentkezést, a törlés t az adóhatóság nyilvántartásából, az adófizetés módját, a nyilvántartási kötelezettséget, hadd ne folytassam - a tagállambeli adóalanynak nem minősülő személyek szolgáltatásnyújtása esetében. Az adózás rendjéről szóló részben kiemelt helyet kap a kamatjöv edelmekre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatás. A kamatjövedelmek hatékony adóztatása érdekében tanácsi irányelv rendelkezik a másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kifizetett kamatjövedelemre vonatkozó, tagállamok közötti adatsz olgáltatásról. Ehhez írja elő ez a törvényjavaslat a belföldi kamatfizetők adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségét, tételesen meghatározva az adatszolgáltatásra kötelezetteket, a kamat, illetve a haszonhúzó fogalmát, az adatszolgáltatá s tartalmát és határidejét. E rendelkezések 2005. január 1jén lépnek hatályba. Majd a személyi jövedelemadót érintő résznél külön szeretnék visszatérni a kamatadó kérdésére, nehogy ebből félreértés legyen, képviselőtársaim. Nagyon fontos még a tagállamok közötti adóbehajtási jogsegély szabályozása. A tervezet az irányadó tanácsi irányelveknek megfelelően kiegészíti az adózás rendjéről szóló törvényt, az adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseket a behajtási jogsegély tárgyát képező tartozások tétel es felsorolásával, a behajtási jogsegély keretében átadott adóadatok megismerésére jogosultak nevesítésével, a behajtási jogsegély iránti kérelem elutasítására, illetve az adatkérésre irányuló megkeresés teljesítésének megtagadására vonatkozó szabályokkal, továbbá a jogsegély keretében behajtott tartozásokra felszámítandó késedelmi pótlék előírásával. A következő nagy csomag, tíz paragrafus foglalkozik a személyi jövedelemadótörvény módosításával. Hadd térjek vissza elsősorban a már említett kamatjövedelme kkel kapcsolatos dolgokra. Itt azért van szükség jogharmonizációra, mert Magyarországon a kamatjövedelmeket nem terheli adó, nullaszázalékos adó van, ezzel szemben az uniós gyakorlat az, hogy a kamatadó 75 százalékát utalják át az adott országba, és nekünk e törvény keretében ki kell mondani, hogy ez ténylegesen nem terheli a magánszemély vagyonát. Annak a magyar állampolgárnak, akitől ilyen jellegű adót vonnak le külföldön, itthon ezt adójóváírás formájában kell tudnia érvényesíteni, tehát ez ilyen szempon tból gondoskodás a magyar adófizetőkről, és közben megvalósul a jogharmonizáció. A másik kérdés a Sulinet kérdése. Ez az a kategória, amit én úgy nevezek, hogy az államnak, a kormányzó többségnek igenis kötelessége, hogy egy rendszert igazságosabbá tegyen. Ami ebben a törvényjavaslatban történik, nem szól másról, igaza van azoknak a képviselőknek, akik azt mondták, hogy egyesek számára csökken az évente igénybe vehető 60 ezer forintos kedvezmény, de ez csak az évi 3,4 millió forint fölötti jövedelemmel bíró k körében igaz. Kérem képviselőtársaimat, hogy amikor erről beszélnek, gondolják végig, ki az a kör, akinek kevesebb az évi jövedelme, mint 3,4 millió. Őket nem érinti a rendszer, tehát számukra továbbra is megmarad az a kedvezmény, amely a felnőttképzésre vagy a korszerű számítástechnikai eszközök beszerzésére vonatkozik. Hadd beszéljek a harmadik dologról, ami a bizottsági előadóknál is szintén fokozottan szóba jött. A személyi jövedelemadótörvény 70. §a beszél a természetbeni juttatások köréről, eddig jellemzően a cégautó kérdéséről. Erről is mindig nagyon sok vita volt a Házban, de ez is egy gyakorlat, hogy a cégautó áfáját nem lehetett visszaigényelni, és egy külön adó befizetésével meg lehetett szabadulni - hogy így mondjam, nem egészen szép magyarsá ggal - az egyéb adófizetési kötelezettségektől és a bonyolult nyilvántartási kötelezettségtől. Most a cégtelefon kérdése kerül elénk ebben a törvényjavaslatban. A jelenlegi gyakorlat meglehetősen bonyolult nyilvántartási és adminisztrációs kötelezettséget ró minden egyes vállalkozásra. Folyamatosan gond az, hogy a magánszemélynél mekkora az az összeg, amit jövedelemként, természetbeni juttatásként figyelembe kellene venni. A használattal kapcsolatban a nyilvántartások megszervezése a vállalkozásokra jelente ne rendkívül nagy terhet. A javaslatban szereplő megoldás hasonlít a cégautóknál alkalmazott megoldásra, ezért ezt a szocialista frakció nem támogatja. A javaslat, amelyet kidolgoztunk, meggyőződésünk, hogy választ ad még azokra a kétkedő kérdésekre is, ak ik azt mondták, hogy ez az adó, ami itt írva van, valóban terhet jelentene az
