Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
152 közötti értékesítések adókötelezettségét - ezen belül kiemelést érdemel a Közösségen belüli értékesítésre, az új közlekedési eszközre, illetve a nem adóalany jogi személyek beszerzéseire vonatkozó szabályok ismertetése. (10.30) Másodikként: az Unió úgynevezett, hatodik, áfairányelvében biztosított lehetőségeket kihasználva egy es, az ország versenyképességét javító intézkedéseket, valamint - élve az egyébként szükséges módosítás lehetőségével - olyan apróbb módosításokat, amelyek a jogszabály egyértelműbb alkalmazhatóságát célozzák. Az Unión belüli, úgynevezett belső piaci szabá lyozás sajátja, hogy az ügylet szereplőitől, illetve az értékesített termékektől függően megtalálható benne mind az eredet, mind a célország szerinti adóztatás. Vagyis elképzelhető, hogy egyegy ügylet adómértéke a vevő, és adódhat, hogy az eladó tagállama szerinti adómértékkel adózik. Egy azonban bizonyos: a Közösségen belüli ügyletekre a csatlakozástól kezdve nem vonatkoznak a termékexport, illetve a termékimport szabályai. Bármily furcsa is, az általános forgalmi adóztatás szempontjából csatlakozásunk na pjától például Ausztria nem külföld többé, hanem belső piacként a Közösségen belüli áruszállítás színhelye. Az adóalanyok közötti értékesítés kapcsán így a módosítás leglényegesebb eleme a tagállamok áruforgalmában az eddig megszokott termékimport, terméke xport felváltása az önbevallással rendezendő, célország szerinti adózás elvével. A csatlakozás után a vámhatóság tehát nem lépteti ki a más tagállamba szállítandó árut, hanem fő szabályként a hazai adóalany eladó áfa nélkül értékesít, és a más tagállambeli adóalany vevő önbevallással fizeti meg az ott előírt áfaterhet. A szabályozás ezzel biztosítja, hogy egy magyar áru Ausztriában például ugyanolyan áfamérték alá essen, mint amilyen alá az ottani összes többi termék - akárhol is gyártották azt - esik. Mive l Ausztriában is visszajár a gyártóknak és forgalmazóknak az ott felmerülő, előzetesen felszámított adó, Magyarországot is áfateher nélkül hagyhatja el az áru, vagyis a hazai eladó többiek szerinti adómentes értékesítése különleges mentesség, ahhoz ugyanis jár az itthoni áfavisszaigénylési jog. Végeredményét tekintve tehát burkolt módon visszatér az eddig megszokott, a termékexportra irányadó, nullkulcsos, nullszázalékos áfamértékkel való adózás. A csatlakozás után azonban ezt helyesen adólevonási joggal p árosuló adómentességnek kell neveznünk, ekként kell illetnünk. A természetes személy nem adóalanyok ugyanakkor fő szabályként a vásárlás helye szerinti helyben szokásos áfát fizetik. Ha például valamelyikünk Szlovéniában május 1jét követően megy be egy él elmiszerüzletbe, ugyanúgy vásárol és fizet, mint a szlovén állampolgárok, és a vásárolt élelmiszert utána bármely tagállamba szabadon átviheti. Annak érdekében, hogy a tagállamok között még meglévő adókulcsok közötti különbséget ne lehessen ugyanakkor inté zményesen kihasználni, az áfa alanyain túl további személyi körre is adókötelezettségeket állapítanak meg az uniós szabályok. Így az áfakörbe egyébként nem tartozó, jogi személyiségű szervezetek, továbbá azok a vállalkozások, amelyek kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végeznek, Közösségen belülről történő beszerzéseik után az áfaalanyokhoz hasonló elbánásban részesülnek, amennyiben beszerzéseik értéke éves szinten a tárgyévben és az azt megelőző évben meghaladja a 10 ezer eurós értékhatárt. M agyarázatként emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a költségvetési szervek, pénzintézetek és biztosítótársaságok nem rendelkeznek áfalevonási joggal, vagyis náluk a beszerzést terhelő áfa tényleges költség. Egyszerre nagy tételben vásárlókként azonban megérné nekik a legalacsonyabb adómértéket alkalmazó tagállamban költeniük, és ezzel költségeiket csökkenthetnék. Ezt azonban csak addig tehetik meg, amíg ez az adóteheroptimalizálási szándék nem vezetne versenytorzuláshoz, vagyis ahhoz, hogy egyfajta adó, áfaparadicsomként minden ilyen szervezet a legalacsonyabb adómértékű tagállamból szerezne be. Az Unió szabályozása a versenytorzulás lehetőségét értékhatárhoz köti. Tízezer eurós uniós beszerzést már soknak ítél, az alatt azonban kis összege miatt jelen téktelennek tart. Hangsúlyozom
