Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 22 (133. szám) - A közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MANNINGER JENŐ (Fidesz):
1501 Itt az engedélyeztetést értjük, hogy kikerül, csak attól az egytől félünk, hogy az ellenőrzés nehogy megszűnjék. Ugyanis az a sokszor áldatlan állapot, ami a tavainkat, illetve folyóinkat j ellemzi, sokszor jelennek meg olyan motorcsónakok, olyan kedvtelési célú hajók, amelyek a pihenni vágyókat, az ott üdülőket, az egyébként szabályosan hajózókat, vitorlázókat vagy motorosokat zavarja, mert néhány tucat vagy néhány száz ember nem veszi figye lembe ezeket az előírásokat, ezeket a szabályozásokat. Tehát a kérésünk itt az, hogy a jogalkotó szándéka érthető, de ne kerülje el a figyelmét maga az ellenőrzés ebben a tevékenységben. Köszönöm szépen a figyelmüket. Mi is módosító javaslatainkkal fogjuk, gondolom, még jobbá tenni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, Fideszfrakció. MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Rö viden csak két megjegyzést szeretnék tenni, csatlakozva az előttem szólókhoz, a törvénymódosításhoz. Nyilván az ilyenfajta módosításokra szükség van, hiszen a csatlakozás miatt az uniós előírásokat kötelezőek, és bár az utolsó pillanatban is, de megtörtént ek ezek a módosítások. Két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Mind a kettő a vasúti törvénnyel kapcsolatos, amelyek véleményem szerint nem kismértékűek, hanem igen nagy mértékben fogják a következő években megváltoztatni a vasút működését. Az egyik az a tény, hogy a vállalkozó számára a menetdíjbevétellel nem fedezett, indokolt költség megtérítését az államnak el kell majd végeznie. Ezt talán egy kicsit leegyszerűsítve a szakirodalomban korábban veszteségfinanszírozásnak is hívták. Nyilván, hogy ma is jelentős összegeket ad különböző formákban, és adott az elmúlt évtizedekben is, habár relatíve egyre csökkenő mértékűt az állam a vasút számára. Mégis, ennek rendkívül nagy a jelentősége. Úgy gondolom, hogy ez csak akkor lehet majd, ha a költségvetésbe ezt megfelelően be is tervezik. Hogy mik lesznek az indokolt költségek, ez rendkívül fontos és érdekes lesz. Indokolt költsége a MÁV esetében, mondjuk, egy menedzsmentnek a 30 milliárdos veszteségnél a 2 milliárdos éves költsége, amelyet a felső vezetés bére ire fordítanak? Ugyanakkor, mondjuk, a szerelvények fenntartására, karbantartására a minimális eszközök is hiányoznak. Ugyancsak ilyen, véleményem szerint rendkívül fontos kérdés lesz a vasút további működtetése szempontjából a pályahasználati díj kérdése, amelynek a törvény szerint az üzemeltetés és a fenntartás közvetlen költségeit és ráfordításait kell tükröznie. Gondolom, ezt is rendkívül nagy körültekintéssel kell majd kialakítani, hiszen itt a “felújítás” szó hiányzik. Tudjuk, hogy Magyarország vasúti pályái milyen állapotban vannak. Az Unió segítségével nyilván a legfontosabb pályákat, a közlekedési folyosók pályáit föl lehet fokozatosan, még így is hosszú évek alatt újítani, de a mellékvonalak felújításáról már egyáltalában nincs szó. Előállhat az a helyzet, hogy drága állami pénzeken felújított pályát esetleg nem fizet meg megfelelően egy külföldi használó, és nyilvánvalóan az is előállhat, hogy nincs az államnak megfelelő pénze, hogy nemcsak a fővonalakon, hanem akár a mellékvonalakon is, ahol szüks éges, a felújításokat elvégezze. Itt bizony ezeknek az összegeknek a kiszámítása, úgy, hogy a versenyszabályok érvényesüljenek, de mégis biztosítva legyen ne csak az üzemeltetés és fenntartás, hanem a felújítás is, nagyon gondosan kell majd eljárni. Úgy go ndoljuk, itt nem szerepel a törvényben, mégis egy csatlakozó megjegyzést hadd tegyek: szerepelt a kormány programjában sokszor a vasút privatizációjának egy része. Ebbe most nem akarok belemenni, hogy mit nevezünk privatizációnak és mit nem. Mindenesetre a z áruszállítás privatizációját hangsúlyozták. Úgy gondolom, ezt csak akkor lehet megtenni, amikor például a pályahasználati díj kérdésében már kellő tapasztalattal rendelkezünk, és valóban pontosan meg lehet azt mondani, hogy mik a tényleges költségek, mil yen díjat kell megállapítani, hogyan működik az egész ahhoz, hogy a privatizáció során ne csak az járjon jól, aki
