Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
146 SIMON GÁBOR , az MSZP képviselőcsoportja részér ől: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy rendkívül fontos, a munka világát érintő törvénymódosításról kezdtünk el tárgyalni ma. A munkavédelemről szóló törvény kapcsán hosszasan beszélhetnénk a törvénymódosítás fonto sságáról, a változás erényeiről. Néhány szempontot szeretnék kiemelni, néhány olyan kulcsszót, amelynek jegyében tulajdonképpen az egész módosítás filozófiáját megérthetjük: európai uniós jogharmonizáció, az európai uniós irányelvek érvényesítése, munkabiz tonság, munkaegészségügy, munkaadói és munkavállalói kötelezettségek és felelősségek összehangolása ezen a területen is, a dolgozó munkavállalók fokozott védelme, testi épségének, egészségének megóvása, illetve megfelelő információátadás, tájékoztatás, táj ékozódás jogának érvényesítése. Elöljáróban ennyit gondoltam elmondani, azért, hogy láthassuk, hogy ez a törvény nagyon fontos területeken érinti a már meglévő, munkavédelemről szóló 1993. évi törvényt. Az Európai Unió tagállamai elfogadták a 89/391/EGK sz ámú irányelvet, elsősorban ez indokolja a munkavédelmi törvény módosítását, mivel az irányelv olyan követelményeket támaszt a munkavédelemmel kapcsolatos jogosultságok érvényesülése, illetve kötelezettségek teljesítése terén, amelyek a jelenleg hatályos tö rvényben nem kerültek szabályozásra, illetve az irányelvben megfogalmazottakhoz képest nem azonos módon szabályozottak. (10.00) A munkavédelmi törvény definiálja a munkavédelem alapvető fogalmait. Ez szükséges a munkabiztonsági és munkaegészségügyi kifeje zések pontosítása és egységes értelmezése miatt. A munkáltató felelősségét egyértelműen kell szabályozni az egészséget nem veszélyeztethető és biztonságos munkavégzés követelményeinek vonatkozásában. Deklarálni kell a munkavállalók és a munkáltatók önálló felelősségét a munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése során. A jogharmonizációt kívánja szolgálni a munkáltató önálló, objektív felelősségének meghatározásával is. Egyértelműen rögzítésre kerül a felmerülő munkáltatói feladatokkal összefü ggő költségek viselésének vonatkoztatásában, hogy azok a munkavállalóra nem háríthatók át. A munkabiztonsági szaktevékenység fogalmi körébe a munkaegészségügyi szaktevékenység is beemelésre kerül, annak ellátásához szükséges szakképesítés meghatározása me llett. Ezt a tevékenységet, illetve e tevékenység körébe tartozó feladatokat munkaegészségügyi, közegészségtani, járványtani, megelőző orvostani és népegészségtani szakképesítéssel rendelkező személy végezheti. Munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakte vékenységnek minősül az üzembe helyezést megelőzően kötelezően elvégzendő előzetes munkavédelmi vizsgálat, amelynek célja annak feltárása, hogy a munkahely, munkaeszköz, munkatechnológia megfelele az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés hez szükséges feltételeknek. A módosítás kötelezően meghatározza, hogy az időszakos biztonsági felülvizsgálatot milyen képzettséggel, végzettséggel rendelkező személy, illetve akkreditált intézmény végezheti. Ez azért szükséges, mert az időszakos biztonság i felülvizsgálat a munkáltató egyik legfontosabb, a munkavállaló egészségét és biztonságát óvó kötelezettsége. Az előzetes, az időszakos biztonsági felülvizsgálat mellett a munkáltatónak soron kívüli ellenőrzési kötelezettséget ír elő a munkavédelmi törvén y, ha a rendeltetésszerű alkalmazás során a munkahely, az egyéni védőeszköz, a munkaeszköz, a technológia közvetlenül veszélyezteti a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be. Az ellenőrzés is munkaegés zségügyi szaktevékenységnek minősül. A mindennapi életben gyakran előfordul, hogy egy munkahelyen különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak. Ilyenkor a munkavégzés hatókörében tartózkodóknak egymást tájékoztatniu k kell a lehetséges kockázatokról, és úgy kell összehangolni a munkavégzést, hogy a munkahelyen tartózkodókra az veszélyt ne jelenthessen. Az összehangolás megvalósításáért a felek részéről külön szerződésben megjelölt munkavállaló, illetve ilyen kikötés h iányában a fővállalkozó, vagy ha ilyen személy nincs, az a felelős, akinek területén a munkavégzés folyik.
