Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának 2002. április 1. és 2003. március 27. közötti tevékenységéről valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke:
1398 alkalmazni, é s ezeket mi ott a kuratóriumon belül vagy az elnökségen belül pontosan tudjuk, ismerjük, remélem, hogy ezzel is zöld ágra vergődünk idővel. Szeretném felhívni Homa képviselő úr figyelmét arra, hogy sajnálatosan téves az az információja, amely szerint a Mag yar Rádió megőrizte volna piacvezető szerepét. Bizonyos sávokban ez igaz, általánosságban sajnos már évek óta nem igaz. (17.50) Erre bátorkodtam utalni a szóbeli kiegészítésemben, hogy abban a versenyben, ami az éterben zajlik, a Magyar Rádió sajnos folyto nosan vereséget szenved. Még az sincs pontosan megmérve, mi ennek a magyarázata, vajon pusztán a kereskedelmiek megjelenése, mennyiben játszik szerepet ebben a Magyar Rádió, ha úgy tetszik, konzervativizmusa, ragaszkodása a saját tradícióihoz, erre nézve s emmilyen elemzés nem született. Hozzáteszek még valamit: ha bárki a képviselő hölgyek és urak közül a kezébe venne a '70es évekből egy rádióújságot, és megnézné, hogy milyen volt akkor a Kossuth műsorstruktúrája, és kezébe venné a mait, akkor döbbenetesen nagy hasonlóságot fedezne föl. Igazán ez a baj, és ez nem politikai kérdés, ez megint csak szakmai kérdés, és amikor arról beszélt Homa képviselő úr, hogy megőrizte piacvezető szerepét a Rádió, akkor, azt gondolom, a cáfolat nem pusztán a számokban, a dia gramokban van, hanem ebben a tényben, amit elmondtam, és ez nagyon sajnálatos, mert ez ügyben már régesrégen történnie kellett volna valaminek; hozzáteszem, hogy nem pusztán az előző kuratóriumi vezetés vagy rádióvezetés, a jelenlegi rádióvezetés a ludas ebben a kérdésben. Az én felfogásom szerint a Magyar Rádió Részvénytársaság törvényes működését, illetve annak megítélését nem lehet pusztán külső instanciákra bízni, arra ugyanis, hogy mit mond az ORTT, mit mond a panaszbizottság, mit mond adott esetben a bíróság. Éppen az a feladata a kuratóriumnak, hogy mint elsőfokú megbízottja az Országgyűlésnek, járjon el a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás esetlegesen kétséges kérdéseiben. Első fokon ez a kuratórium dolga. Hogy ezt a munkáját, ezt a feladatát elhanyagolta, az engem szomorúsággal tölt el önmagában, de engem semmiképpen nem győz meg az, hogy az ORTT, a panaszbizottság vagy bármiféle más külső intézmény milyen véleményt alkot a Magyar Rádióról, mert közben hallgatom is, és hallgatok a hallgatókra is. Ez persze egyfajta szubjektív közelítés, mégis azt mondom, hogy effajta aktivitását a kuratórium, illetve annak elnöksége a korábbiakhoz képest talán most nagyobb elánnal gyakorolja. Pettkó képviselő úr a közszolgálati rádiózás végét jósolta, vizionált a itt a beszédében. Én szívesen állok bármikor rendelkezésére, az adatok, amelyeket elmondott, helyénvalóak, az előzmények és az okok pontatlanok. Nem akarnám itt ezeket részletezni, csak azt gondolom, hogy ha az Országgyűlés ilyen kérdésekben kíváncsi a v alóságra, a kuratóriumnak kötelessége rendelkezésre állni. Magam azon vagyok, hogy minden ilyen tájékoztatást, bárki fordul is hozzám, örömest megadjak, e tekintetben is, úgyhogy nagyon szívesen elmondom ennek a hiányos költségvetésnek az előzményeit, mert nem olyan egyszerű és nem annyira egyoldalú ez, mint ahogy a képviselő úr itt előadta. Ebben bizony tevékeny szerepet vállalt részint a kuratórium, részint a részvénytársaság, de ezen most túl vagyunk. Én szeretnék előrenézni, a gazdálkodás tekintetében i s egyébként, és ha az ingatlannal, új székházzal kezdtem, ezzel is zárom, amennyiben idén be tudjuk indítani az új székház építését, előkészítését legalább, akkor tudni fogjuk azt is, azzal egyidejűleg, hogy milyen új Rádióban gondolkodunk, ami alapvetően minőséget jelent, szakmai értelemben vett minőséget, utána jelent műsoridőt, műsorstruktúrát, majd műszaki paramétereket, és végül pénzt. Zárásképpen annyit engedjenek meg, köszönettel nyugtázom én is, hogy a digitalizálás foglalkoztatja a tisztelt Házat. Az állami szerepvállalásnak nem csupán abban van szerepe, hogy hogyan sugározza ezeket a programokat, hiszen maga a digitális sugárzási lehetőség nemcsak rádiót, televíziót, telefóniát is jelenthet adott esetben, igazán a kérdés az, hogy az infrastruktúra kiépítésében hogyan döntenek önök, hogy abban az infrastruktúrában, amelyre rátelepül majd az új Rádió, vélhetőleg az új Televízió, és mindaz, ami ezzel jár, az állam milyen szerepet vállal, egyáltalán az
