Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2002. január 1. és 2002. december 31. közötti tevékenységéről, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
1377 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tis ztelt kuratóriumi Elnök Úr! Tisztelt ellenőrző testületi Elnök Asszony! A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2002. évi beszámolójával már némileg más a helyzet, mint a Hungária Közalapítvány beszámolójával, a kulturális bizottságnak az Országgyű lés számára javasolt határozati javaslata azt mondja, hogy ne fogadjuk el a beszámolót. Ennek az indokait szeretném röviden ismertetni, annak megjegyzésével, hogy a kulturális bizottság egyhangú támogatással áll a határozati javaslat mögött, de az egyhangú támogatásnak az volt a feltétele, hogy az eltérő indokainkat hagyjuk ki az indoklásból. Tehát nem akarom azt a látszatot teremteni, és nem szeretném, ha félreértés lenne, hogy mindenki ugyanolyan ok miatt nem tartja alkalmasnak a beszámolót az elfogadásra . Az első és legfontosabb indok, amit érdemes megemlítenem, hogy az a példátlan eset állt elő, ami, azt hiszem, még nem fordult elő a demokratikus magyar parlament történetében, hogy maga az előterjesztő tartja általános vitára alkalmatlannak a beszámolót, mármint a kuratóriumi beszámolót. A kulturális bizottság általános vitára alkalmatlannak tartotta a beszámolót. Ebből szinte szükségszerűen már önmagában is következik az, hogy azt is javasolja a bizottság, ne fogadja el a Magyar Országgyűlés. A másik ige n nyomós érv, ami persze nem függetleníthető az előzőtől, az elnök úr által is említett állami számvevőszéki jelentés, ami 2003 áprilisában kelt. Az Állami Számvevőszék ebben a jelentésében azt állapította meg - és ez dominánsan a 2002. évre vonatkozik , hogy a Magyar Televízió gazdálkodása áttekinthetetlen. Ezt az Országgyűlés mint kvázi tulajdonos nem engedheti meg magának, hogy egy áttekinthetetlen gazdálkodású, adófizetők pénzéből működő intézmény beszámolóját elfogadja. Egy harmadik érv, amiben már ne m állt egyöntetűen a bizottság az indoklás mögött, de mint erős teljes érv megjelent a bizottsági ülésen, amire az elnök úr szintén utalt, az volt, hogy körülbelül az év felében úgynevezett csonka kuratórium működött, és a működés elemi feltétele, az ellen őrző testület léte sem volt biztosítva, az ellenőrző testületnek ebben az évben egy tagja sem volt az időszak egy jelentős részében. A képviselők figyelmét szeretném felhívni arra, aki olvassa a kuratóriumi elnökség állásfoglalását, illetve magát a beszámo lót, hogy a kuratóriumi elnökség sem tud azonosulni a maga beszámolójával. Az elnök úr és egy kuratóriumi tag azt nyilatkozza egyes számú különvéleményében, hogy nincs áttekintése ennek az évnek a működéséről, mások, négy további kuratóriumi tag pedig külö nvéleményben ismerteti a maga eltérő álláspontját. Az ellenőrző testület ugyan a beszámolót formai alapon elfogadhatónak mondja, de azt is megjegyzi, hogy a beszámolási időszak első felében nem működött a testület, és így a kuratórium munkájának értékelésé ben nem tudott az ellenőrző testület az előzményekre támaszkodni - mármint a 2002 második felében megalakult ellenőrző testület. Érdemes talán megjegyezni az ügy kapcsán, hogy az elnök úr beszámolójából is kitűnt, nem választhatók el a közszolgálati médium ok egymástól abban az értelemben, hogy nem lehet az egyiknek szándékozott pénzjuttatásról beszélni a másik pénzügyi helyzetének ismerete nélkül. Ezért tartottam indokoltnak azt, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolója kapcsán általában a közszo lgálati médiarendszer finanszírozási problémáját vessem fel. Ott nem említettem, itt megemlítem, hogy az Európai Unió normái nem tesznek lehetővé bizonyos finanszírozási formákat. Akármi is a véleményünk arról, hogy mire elég a mostani pénz és mire nem, az nyilvánvaló, hogy lényegében csak normatív finanszírozásról lehet szó, a normatív finanszírozás pedig azt jelenti, hogy az adófizetőkre háruló terheket kell növelni. Az adófizetők ilyen ügyben közvetlenül nehezen tudnak megszólalni, de mégis érdemes felhí vni a figyelmet, hogy jogos Hungária televíziós, Duna tévés igény jelenik meg, amikor beruházási igényként 1,3 milliárdot fogalmaznak meg. Szerintem nincs Európában még egy olyan funkciójú televízió, amely a Magyar Televízióhoz hasonlít, amelyik ennyi pénz ből működne, mint a Magyar Televízió, nevezetesen: műsorkészítésre fordítható pénzből, hiszen azt érdemes itt számba venni.
