Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
138 A Postabankpénzt kérdezte. Képviselő úr, teljesen mindegy, hogy egy olyan államháztart ás esetén, amelyben több a kiadás, mint a bevétel, melyik kiadási tételt finanszírozom melyik hitelből, illetve milyen bevételből. Ez egy pénzügytechnikai, elszámolási kérdés, hogy a Postabank privatizációjából származó bevételből éppenséggel az autópályát finanszírozzuk és máshol veszünk fel hitelt, vagy mást finanszírozunk belőle és az autópályához veszünk fel hitelt - teljesen indifferens. Ez ugyanannyi, ugyanarról van szó. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖ K (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZ képviselőcsoportjából, “A hit személyes ügy. Maradjon is az!” címmel. Képviselő urat illeti a szó. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : K öszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Az európai uniós alkotmányról folytatott vitában önöknek és a parlamenti közvetítéseket, a politikai vitákat nyomon követő választópolgároknak is volt már alkalmuk megismerni az SZDSZnek azon álláspontját, mely szerint az SZDSZ, az európai liberálisokhoz hasonlóan, elvi alapon ellenzi azt, hogy Európa új alkotmánya akár Istenre, akár a kereszténységre történő utalást tartalmazzon. Azért tesszük ezt, mert meggyőződésünk szerint ennek a z új alkotmánynak világnézeti szempontból semlegesnek kell lennie, hiszen Európa csak akkor lehet valódi otthona mind a 400 millió polgárának, ha minden ember szabadon gyakorolhatja a saját világnézetét az új Európában, világnézetét, meggyőződését és vallá sát, anélkül, hogy az Unió alaptörvénye akár csak az említés szintjén különbséget tenne közöttük. Amikor a napokban az utcán, a metróban járunk, nézzük a hirdetéseket, bekapcsoljuk a televíziót, kinyitjuk az újságokat, láthatjuk, hogy rengeteg szervezet ve rsenyez az úgynevezett 1 százalékos felajánlásért. Ez az 1 százalékos felajánlás, nyugodtan mondhatjuk, egy liberális sikertörténet, hiszen az szja 1 százalékos rendelkezhetőségének ötletét az SZDSZ vetette fel, kezdeményezte ezt az 1 százalékos rendszert. Akkor azt akartuk elérni, hogy a civil szervezetek és az egyházak támogatása egyre inkább az állampolgárok akaratának függvénye legyen. Ma, nyolc évvel később megállapítható, hogy ez jó kezdeményezés volt, egyre több állampolgár ajánl fel egyre több pénzt , egyre több szervezet számára. 2003ban mintegy 10 milliárd forint volt az az összeg, amelyről a polgárok rendelkeztek adóbevallásuk kitöltése során. Ezen belül az egyházak javára felajánlott összeg az 1999es 1,4 milliárdról 2003ban közel 3 milliárd for intra emelkedett. A civil szervezeteknek adományozott összeg pedig 3 milliárdról több mint 6 milliárdra nőtt ugyanezen időszak alatt. Ebben a támogatási formában az állam szerepe a postás szerepére korlátozódik, hiszen az adózó felajánlását közvetíti a civ il szervezetnek, illetve az egyháznak. A Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt arra törekszik, hogy ez az elv a lehető leginkább általánossá váljon az egyházak finanszírozásában. Azért tartjuk ezt fontosnak, mert az alkotmány 60. §a kimond ja, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Ez a törekvés, az állam és egyház szétválasztása nagyon régi liberális törekvés; mondhatjuk, hogy a vallásháborúk által felperzselt Európában több mint háromszáz éve született meg az az igény, hogy az állam ne foglaljon állást lelkiismereti kérdésekben. Ez Európa legtöbb alkotmányába beépült alapelvként, így biztosítva azt, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallását, illetve szabadon maradhasson akár vallástalan is. A történelem bebizonyította, hogy az állam világnézeti semlegessége nem gyengíti, hanem erősíti az egyházakat, segít nekik újrafogalmazni saját társadalmi szerepüket. A politikai befolyás mindig káros volt az egyházakra. Magyarországon ez az autonómia azonban ellentmon dásos: az egyházak szabadon hirdetik tanaikat, de anyagilag függenek az államtól. Ez a gazdasági függés sérti az egyházi
