Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
1291 összehangolására, intézményesítésére, hogy olyan magas szintű szolgáltatások v alósulhassanak meg, ahol a rászorulók pontos igényeit is fel tudják mérni és kielégíteni. És végül az egyik legfontosabbnak tartom, hogy azt a hatalmas információhiányt próbáljuk meg enyhíteni, ami miatt a rászorulók, a szegények a legkevésbé tudnak megism erkedni a jogaikkal, a lehetőségeikkel, és a legtöbbször emiatt esnek el a hatékony és ésszerű támogatási formáktól. A szociális törvény átalakítását célzó terv, amiről a képviselő asszony is beszélt, ezt a három elemet, amiről beszéltem, az igazgatást, a szolgáltatásokat és a pénzbeli ellátásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kívánja átalakítani, mert csak ez szolgálja a szegénység felszámolásának komplex megoldási útját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokb an.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselője: “Az áremelések társadalmi hatásai” címmel. A képviselő urat illeti a szó. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm sz épen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki politikai pályára lép, az össztársadalomért vállal felelősséget, de különösen a szegényekért, a betegekért és az idősekért. Ezért most én is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek az emberek, akik az említ ett körbe tartoznak, milyen helyzetben élnek. Növekszik az infláció, ami a szegények adója; ennél is jobban nő a gyógyszerek ára, ez pedig súlyos terhet ró a betegekre és az idősekre. A gyógyszeráremelés tavaly, 2003ban meghaladta az inflációt; idén az év első két hónapjában 16 százalék volt, pedig ennek nem kellett volna így lennie. Nem kellett volna így lennie, ha Kökény Mihály tartja ígéretét, amely így hangzott a múlt év végén: “A lakossági gyógyszeráremelés mértéke 2004ben csak minimális lehet. Ez a drágulás nem haladhatja meg a 8 százalékot.” Nem kellett volna így lennie, ha a Medgyessykormány nem rúgja fel az Orbánkormány és a gyógyszergyártók megállapodását, amely három évre 2001ben köttetett, és amely az infláció 70 százaléka alatt tartotta a g yógyszerárak emelkedését. Ha ez érvényes lenne még ma is, akkor ma a gyógyszerárak mindössze 45 százalékkal emelkedtek volna. Tessék összehasonlítani: 16 százalék vagy 4,5 százalék. Amikor a Medgyessykormány ezt a megállapodást, elődje jól működő megálla podását felrúgta, azt ígérte, hogy 2002. szeptember 1jéig megkötnek egy négyéves megállapodást - ez máig sem történt meg. Másfél év kormányzati tehetetlenség eredménye a 16 százalékos gyógyszeráremelés. Ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. A kormány válaszát hallom persze, hogy egyrészt mit tett az Orbánkormány - ebben az esetben nagyon nehéz lesz olyat találni, amibe belefér az az előbb hallott gyalázkodás is ; másrészt pedig a hatósági árcsökkentést meg fogjuk valósítani - erre én nem lennék olya n büszke, mert nézzük, mi történt. Másfél éves kormányzati tehetetlenség után pánikba esett a kormány, és agresszív lett, egy durva, agresszív lépésre szánta el magát. Előtte cserbenhagyta az embereket, most pedig frontot nyitott a gyógyszergyártókkal, vag yis fél évre kitolta a megoldást, de nem oldotta meg a problémát. Ki fogja ennek a levét inni, ennek a küzdelemnek, ami a kormány és a gyógyszergyárak között folyik? Mint ahogy mindig, most is a beteg - csak várnunk kell rá fél évet. Pedig csupán annyit ke llett volna tenni, hogy betartani azt a megállapodást, ami egyszer már jól működött - de csak azért, mert az előd kötötte, ezt fel kellett rúgni. Mi történt ezen a területen is? Ami a kormányzati tevékenység más területein is történt: nyugodt, kiszámítható és biztonságos időszak után elvezettek minket egy kiszámíthatatlan, feszültségeket és félelmeket rejtő világba.