Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 16 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
1277 vagyonelkobzás jogi helyreállítására pedig kísérletet sem tett. Pedig a vagyonrendezés, az áldozat birtokba helyezése máról holnapra megvalósítható lenne, mivel az 1957es bíróság ilag végrehajtott vagyonelkobzás által érintett eredeti ingatlanok a mai napig is csupán használatba vannak adva, a tulajdonjogot még mindig az állam bitorolja. Ráadásul a Ptk. 15. §a szerint a tulajdonjogi igények egyébként sem évülnek el. Az áldozatokna k jogsérelmük helyreállítása iránti jogigényét legutóbb Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese is elismerte: “A magyar jogrendben nincs olyan szabályozás, amely az áldozatvédelmet átfogó módon rendezné, de a sért ettek védelme akár az alkotmányból levezethető.” (19.40) Ideje lenne tehát, hogy Bender Józsefnek az alkotmányból levezethető joga 15 évvel az egykori bírósági ítélet semmissé nyilvánítását követően végre érvényre jusson. Az ártatlanul sokat szenvedett, ma már 80 év feletti áldozatnak adjuk meg azt az alkotmányos jogát, hogy hátralévő éveiben kiülhessen az őt megillető szőlőjének présháza elé, ne kelljen egy ilyen egyszerű jogi kázusú üggyel szégyenszemre a hágai bírósághoz fordulni. Már csak azért is jó le nne ezt a fellebbviteli fórumot elkerülni, nehogy az olyan alapossággal eljáró hágai bíróság még az egykori bebörtönzők kiléte után is tudakozódjon - akkor pedig még a büntetéselévülés is, a nemzeti szintű kerekasztal mint sajátos magyar alkotmányjogi kate gória is könnyen megkérdőjeleződhet. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki felszólalni. (Jelzésre:) Nem. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Soltész Miklós képvis elő úr: “Mit tesz a kormány a Balatonért?" címmel. Öné a szó öt percben. SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Aki a Balaton mellett töltött egykét nyarat gyermekkorában vagy é vtizedeket, az a Balatont nem tudja elfelejteni. Az, aki a Balaton közepén átélt vihart vagy akár szélcsendet, nem tud a Balatonról úgy gondolkodni, hogy leírjuk a magyar közkincsből. Az, aki olvasta Eötvös Károly Balatoni utazások című könyvét, csak úgy t ud gondolkodni a Balatonnal kapcsolatban, hogy azért tennünk kell és tenni kell. És legyen az jobboldal, legyen az baloldal, ez pártokon felüli kérdés - nemzeti kincsről van szó. Nemzeti kincsről van szó, ugyanis az utóbbi években ez a kincs kezd sajnos el halványulni, sokszor sokan akarják szándékosan elhalványítani és tönkretenni, sokszor pedig sokan nem tesznek meg mindent azért, hogy ez a kincs megmaradjon, nemcsak nekünk, hanem gyermekeinknek, unokáinknak és még sok évszázaddal később is a nemzetnek, il letve az ideérkező turistáknak, látogatóknak. Az utóbbi évek, mondhatni úgy is, sajnos évtizedek aszályos időjárásának következtében ez a kincs apadni kezdett. Hiába próbálnak megtenni sok mindent az ott élők, hiába próbálnak sok mindent megtenni a kutatók , tudósok, vízügyi szakemberek, ez a kincs apadni kezdett, és most már olyan drasztikus megoldáshoz kell fordulni, amely, nem mondom, hogy visszafordíthatatlan, de meg kell tenni. Miért kell ezt megtenni? Sok tízezer, sőt azt kell mondanom, százezer embern ek az élete, kereseti lehetősége, megélhetése kerül veszélybe, ha nem foglalkozunk ezzel a témával. Sok százezer embernek, majdnem milliónyi embernek kerül a pihenése veszélybe, ha a Balaton problémája nem oldódik meg. Sok sportolni vágyó embernek - legyen az úszó, vitorlázó vagy akár horgász, halász - az élete nehezedik meg vagy mehet tönkre, ha nem oldódik meg a Balaton problémája. Azt kell mondanom, hogy az elmúlt években, évtizedben most már, egy szakma, illetve a pártok is próbáltak közösen tenni ennek a dolognak az érdekében, de most már cselekedni kell. Talán emlékszik az államtitkár úr is, hogy a polgári kormány idején volt egy vörsi kormányülés, ahol kimondottan a Balaton problémájával foglalkozott a kormány, és ezt a kormányülést nem követte az
