Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 16 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
1182 ELNÖK (dr. Szili Katalin ) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Államadósság és adócsökkentés” címmel. Öné a szó, frakci óvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten különböző sajtótájékoztatók hangzottak el az államadósság mértékének növekedésével kapcsolatban, amelyek arról szóltak, hogy milyen sebességgel kezdett nőni, hogy t öbbszöröse a Fideszkormány időszaka növekedésének, és hogy milyen terhek hárulnak az utánunk következő generációkra. Nem tudom, mindenki tudjae, tisztelt képviselőtársaim, mert ezek szerint például a fideszesek nem tudják, hogy 1998ban, amikor átvették a kormányzást, akkor mintegy 6 ezer milliárd forint volt az államadósság; négy évvel később, amikor átadták a kormányzást, akkor meghaladta a 9 ezer milliárd forintot, vagyis a Fideszkormány időszakában 50 százalékkal, másfélszeresére nőtt (Dr. Áder János : Ez nem igaz!) az államadósság. Áder János képviselőtársam azt mondja, hogy ez nem igaz. Valószínűleg utána tud majd nézni, és belátja, hogy de mégis. Ugyanakkor, képviselőtársaim, abban igaza van mindenkinek, így a Fidesznek is, hogy nem jó, ha nő az áll amadósság, mindent el kell követni annak érdekében, hogy az csökkenjen, illetve kordában tartható keretek között maradjon. Táplálja a költségvetési deficit növekedése; talán azt nem lehet vitatni, hogy 2002re a költségvetés deficitje eléggé elszaladt - ez még mindig az előző kormány időszaka tevékenységének következménye. Táplálja persze a deficiten belül a kamatkiadások növekedése; talán ismert, hogy a mostani 12,5 százalékos kamat azt eredményezi - ha így marad , hogy az idei évben több mint százmilliár d forinttal nő a költségvetésre háruló teher. Persze problémát jelent, ha romlik az ország versenyképessége; nagyon sokat vitatkoztunk már arról, hogy ez bizony az elmúlt négy év során romlott. Ennek következménye aztán a gazdaság növekedésének visszaesése , és ezen keresztül a kieső bevételekkel pedig megint csak a költségvetésre háruló teher nő, illetve kevésbé csökken, vagy adott esetben nő a deficit; ennek is tanúi voltunk az elmúlt években. Aztán ráadásul, ha a hazai megtakarítások nagyon lecsökkennek v agy akár meg is szűnnek, akkor az egész párosul a külső eladósodás növekedésével, amit táplálhat tovább, ha a rossz befektetési környezet miatt a befektetők távol tartják magukat. Ezekben az ügyekben kereshető a megoldás is. A költségvetési deficit csökken tésére vonatkozó törekvések megindultak, eredményük már látható. Megjegyzem, ez együtt kell járjon a szigorú költségvetési politikával, és ehhez képest kell vizsgálni azokat az ellenzéki javaslatokat, amelyek újra és újra a kiadások növelésére tesznek java slatot. A gazdasági növekedés - ahogy már ma is elhangzott - erősödik; ehhez persze az előbbi feltétel is szükségeltetik, a kamat csökkentésével együtt, ami, remélem, most már hamarosan bekövetkezhet; és szükséges a versenyképesség fokozása. Tisztelt Képvi selőtársaim! Ennél valóban érdemes egy pillanatra megállni és hosszabban elidőzni. Arról van szó ugyanis, hogy abban az esetben, ha a magyar gazdaság valóban versenyképes, akkor egyrészt erősebb a gazdasági növekedés, aminek többleteit mindenki élvezheti, másrészt ha versenyképes, akkor megfelelő vonzerőt jelent a befektetők számára, ami meg az ország egyéb egyensúlyi pozícióit is javíthatja. Akkor leszünk azonban megfelelő befektetői környezet, ha kiszámítható viszonyok vannak, és ha csökkentjük a vállalko zásokra és a magánszemélyekre rakódó adó- és járulékterheket. Ez ugyanis a versenyképesség egyik záloga; ha körbenézünk a környezetünkben, talán nem kell mondani, hogy mennyire fontos ez mindannyiunk számára. Nem véletlenül szorgalmazza a Szabad Demokraták Szövetsége újra és újra az adók tényleges, érdemi csökkentését, az ennek megfelelő gazdaságpolitika végig vitelét, és nem véletlenül szorgalmaztunk vitanapot is arról, hogyan lehet az adókat csökkenteni, mi a mozgásterünk, milyen lépések szükségesek ehhez . Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ellenzéki pártok, amelyek beszélni szeretnek róla, nem csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. Természetesen ez a közeljövőben ezzel is együtt
