Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
1070 Ettől függetlenül, azt hiszem, a hitelesség kedvéért érdemes azt végignézni, miről szólt ez a javaslat. Ez arról szólt, hogy 2002. december 31ig az éppe n aktuális kormány végezze el a megfelelő hatástanulmányt, a hatásvizsgálatokat a megvalósíthatóság érdekében, terjesszen be az Országgyűlés elé egy megvalósítási ütemtervet. Én nem tehetek arról, hogy a Juhász Ferenc miniszter úr által vezetett Honvédelmi Minisztérium ezt a munkát nem végezte el, ehhez képest viszont 2003. február 16án benyújtotta a nemzetőrséget annulláló országgyűlési határozati javaslatot. Tehát igazából a történeti hitelesség kedvéért mindenképpen szükség volt arra, hogy ezt itt elmon djam. Ráadásul pedig, ha visszatérek az átalakításra egy fél mondat erejéig, úgy érzem, a katonák számára, de nem csak a katonák számára, a magyar társadalom tagjai számára is, a NATO számára is, a szomszédaink számára is nagyonnagyon fontos érték és erén y a kiszámíthatóság. Azt látom, hogy most ez az átalakítás, amit leginkább egyfajta problémakeresésnek vagy útkeresésnek tudnék nevezni a szocialista kormányzat részéről, úgy látom, továbbra is csak bizonytalanságot szül, olyan kérdéseket boncolgat, és oly an feladatokat ró maga elé, amelyek igazából megoldottak. Működőképes rendszerről van szó, nem kellene feltétlenül mindent átformálni, átalakítani, hanem egyszerűen az alapfeladatokból kellene kiindulni, és ehhez képest ésszerű módosításokat kellene végreh ajtani. Úgy látom, ezek az átalakítások most nem tükrözik vissza az ésszerűséget. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak, Fidesz. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Ház! A Házszabálynak ez a rendelkezése, mely szerint a kétpercesek beelőzik a normál felszólalásokat, az emberben a türelem és a kitartás erényét igen nagy mértékben erősíti, bár ugyanakkor fönnáll a veszély, hogy olyanra is fog reagálni, ami már olyan régen h angzott el, hogy talán már nem is emlékeznek rá a jelenlévők, de egy ilyennel szeretném kezdeni. Itt jó poénként hangzott el, mit mondott De Gaulle annak idején Brigitte Bardotval kapcsolatosan. Ugye, ez az, amikor a jó poénért valaki akár a lelki üdvét, mi több, az igazságot is hajlandó feladni. Csak emlékeztetném az idéző képviselő urat: ugyanez a Franciaország volt az - habár nem minden esetben De Gaulle elnöksége alatt , amelyik az önálló atomütőerőt kidolgozta, mert azért nem bízott annyira a NATOba n, hogy magát teljesen kiszolgáltassa (Közbeszólásra:) , valóban, sem Brigitte Bardotban, súgnak itt. Majd később azt sem átallotta megtenni, hogy a NATO katonai szervezetéből is kibújt és kilépett, mondván, ő a Gloire, a francia nagyság jegyében elég erős maga is, és nem akar bárki másnak alávetettnek lenni. No, én nem hiszem, hogy ez a fajta magatartás minden esetben követendő. Nem ajánlanék hasonlót a Magyar Köztársaságnak, de Franciaország speciel nem a legjobb példa arra, hogyan igyekszik valaki a kato nai erejét a szövetségi hűség oltárán feláldozni és azt lecsökkenteni, egy már önállóan szinte semmire nem alkalmas mértékre. Ahogyan korábban jeleztem, azért kértem még egyszer szót, mert úgy gondolom, az a kérdés é s az a dilemma, ami miatt itt sok minden másról is beszélve, de alapvetően arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy ez a fajta elképzelés általunk nem vállalható és nem támogatható. Ennek az egyik legfontosabb oka az, amelyre érdekes módon éppen kormánypárti képviselőtársam, Göndör István hívta fel a figyelmet. Persze, ő egy érdekes igeidőt használt. Tehát ő úgy beszélt erről, mintha ez már megtörtént volna - itt jelzem, nem történt meg , nevezetesen az, hogy valamiféle egyetértés alakult volna ki, mondjuk, a parlamenti pártok között, hogy milyen hadsereget akarunk, mi az a bizonyos új helyzet, amelyre fel kell készülnünk, és úgy általában melyek azok a kondíciók, amelyek alapján szükséges és indokolt egy új, hosszú távú fejlesztési terv. Nem emlékszem arra, hogy közöttünk ebben egyetértés alakult volna ki, sőt jellemző példája ennek éppen a nemzetőrség pillanatnyilag igen halmozottan hátrányos helyzete, hogy még azokban a kérdésekben sem jutottunk előbbre, amiben a kezdet kezdetén úgy tűnt, nem is állunk olya n távol
