Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
982 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Bőhm Andrásnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. BŐHM ANDRÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Őszintén remélem, hogy Tállai András képviselő úr felszólalása közben nem kapcsolták ki sokan a televíziót, és akik nem kapcsolták ki a televíziót - aztá n visszatérnék az adótörvényekre , azoknak persze mondanám, hogy az evatörvény, amit Tállai képviselő úr ez évben egyszer már lesajnált, nem a brókereknek szól. Tehát ne legyen olyan félreértés, hogy csak brókerek választhatják az eva kedvezményét. Akik a tévénél maradtak, azok értsék helyesen, amit Tállai András úr mondott. És most egy kicsit komolyabban arról a törvényjavaslatról, amit most tárgyalunk. Ez lényegében a költségvetési vita kezdete, a költségvetés bevételi oldalának jelentős részét kezdjük t árgyalni. És mert itt ma nagyonnagyon sok felszólaló ismertette tételesen, hogy mit tartalmaz ez a törvényjavaslat, azt gondolom, hogy helyes és ideje, ha egy kicsit gazdaságpolitikai górcső alá is vesszük azt a helyzetet, amiben ezt a törvényjavaslatot a parlament meg kell hogy alkossa. A történet ott kezdődik, amikor az általunk ismert eddigi legkeményebb választási kampány elindult Magyarországon, 2002 elején. Ugye, emlékszünk még arra, hogy a Fideszkormány, amelytől nem lehet elvitatni, hogy kormányzá sának első évében kézben tartott gazdasági folyamatokat, úgy döntött, hogy a választásra készülve mindenféle kellemetlen intézkedést elhárít magától. Esedékes volt az energiaárak kezelése, mert ez össztársadalmi szempontból, gazdaságipolitikai szempontból elkerülhetetlen lett volna. Ezt nem tette meg a választásra készülve, és ennek a kormányzatnak a felelős pénzügyi vezetői ma felróják ennek a kormánynak, hogy megteszik azt a társadalmilag szükséges lépést, nemzetközi gazdasági szempontból szükséges lépés t, amire évekkel ezelőtt sor kellett volna hogy kerüljön. De természetesen ebben a választási kampányban a másik nagy párt, a Szocialista Párt sem maradt adós, és a kampányban a magyar társadalom azt hallgathatta, melyik nagy párt ígér többet a választókna k. Azt sem akarom eltagadni, hogy bizonyos tekintetben ehhez az ígérgetési háborúhoz, talán nem egészen helyesen, a Szabad Demokraták Szövetsége is hozzájárult; messze nem olyan mértékben, mint a két vezető párt. Igazából nem lehet mást mondani, mint hogy háború folyt a voksok megvásárlásáért. Ezt követően megtörtént a kormányváltás, és nagyon becsületes politikai okból a Szocialista Párt úgy döntött, hogy választási ígéretét végrehajtja. Miről beszélek? Természetesen arról, hogy egy irdatlan közalkalmazott i béremelésre került sor, amit az ellenzék itt a parlamentben szintén megszavazott, mert ez jól hangzott. Politikailag, mondták az elemzők, és mondják ma is, hogy ez szükségszerű volt, mert el voltak maradva a bérek, mert a közalkalmazottak élethelyzetét j avítani kellett. Arról a hallatlan nagy kérdőjelről kevesebbet beszélünk, hogy a gazdasági alapok megvoltake ehhez a döntéshez. Ha a gazdasági alapok maradéktalanul rendelkezésre álltak, akkor, azt gondolom, nem ilyen típusú költségvetési helyzetben kelle ne költségvetési törvényt alkotnunk ma. Igazából az a helyzet, ami a választási kampánnyal elkezdődött, a mai napig sem csitul, és teszi lehetetlenné az értelmes párbeszédet a politika irányítói között. Nincs olyan lépés, nincs olyan kedvező lépés, amit a Fidesz vezette ellenzék le ne sajnálna, ne kritizálna, ne kontrázna meg kettővel. És nincs olyan megszorító intézkedése a jelenlegi kormánynak, amikor a Fidesz pénzügyi politikusai krokodilkönnyeket ne ejtenének az űzött, hajszolt magyarsággal szemben. Ez az a szituáció, amikor egy európai csatlakozásra váró kis ország a maga gazdasági problémáival nem tud boldogulni. Tehát ha nincs párbeszéd, legalább olyan típusú párbeszéd, hogy abban a minimumban megállapodnánk, amit meg kell közösen tennünk ahhoz, hogy haszonélvezői
