Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
927 törvénykönyvben van a helye. De még egyszer mondom, ez nem egy pártügy, minden bizonnyal minden parlamenti frakcióban vannak olyan képviselők , akik egyetértenek ezzel a gondolattal. Azonban az, hogy a törvény megváltozik, egy dolog, és nem jelent mindenre megoldást. Hiszen Magyarországon ma is nagyonnagyon sok állatmenhely működik nagyonnagyon nehéz körülmények között. Magam is, aki egy salgó tarjáni menhelyről elhozott, kitett kutya gazdája vagyok, tudom, hogy ezeken a menhelyeken sokszor idős emberek a saját pénzükből nagyonnagyon lelkesen, a szó legszebb és legtisztább értelmében nagyon komoly társadalmi munkát végeznek sokunk helyett, és n agyonnagyon sokat áldoznak erre időből és pénzből. Megdöbbentő a szám, tisztelt képviselőtársaim, a legszerényebb becslések szerint is meghaladja az 1 milliót, mások szerint eléri a 2 milliót Magyarországon a kóbor állatok száma. Egy ilyen törvényjavaslat tehát nem jelent végleges megoldást, hiszen ez egy szemléleti kérdés. Nagyon sokan azt mondják, nézve ezeket a híreket, hogy ugyan, miről beszélnek ezek az emberek, ez csak egy állat volt. Ez az a szemlélet, amin változtatnunk kell, hiszen élőlényekről va n szó. Ha pedig szemléletről van szó, akkor az oktatás szerepéről kell beszélnünk. Talán önök is tudják, hogy állatvédő civil szervezetek megkeresték Magyar Bálintot, az oktatási minisztert, kérve tőle egy találkozót annak érdekében, hogy az oktatásban is jelenjen meg minél nagyobb hangsúllyal ez a gondolat. Erre a miniszter úr nyitottnak mutatkozott, minden bizonnyal ennek sincsen tehát akadálya. Remélem, egyszer eljön Magyarországon is az az idő, amikor úgy, ahogy például most Bécsben, minden egyes háziál lat kaphat egy csipet, és nyilvántartva lehet, hogy a kóbor állatok visszakerülhessenek a gazdájukhoz, illetve azok az emberek, akik állatok tesznek ki, felelősségre vonhatók legyenek. A felelősségteljes tartást nem győzőm hangsúlyozni, azt gondolom, erről érdemes itt is elmondanunk, mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy akkor vállalja állat tartását, ha tudja, hogy nem fogja fél év, egy év után megunni és kidobni azt az állatot. Hiszen mi ugyan nem beszéljük, nem értjük a nyelvüket, de ahogy nekünk é vente van egy világnapunk, ami az állatok világnapja, ne felejtsük el, hogy minden bizonnyal ezeknek a kutyáknak, macskáknak és más állatoknak, amelyeket hobbiból, kedvtelésből tart az ember, az év minden egyes napja az ember, a gazda világnapja. Az pedig a mi felelősségünk, hogy milyen gazdák vagyunk, és hogyan bánunk az állatokkal. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : A kormány nevében Kis Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó. DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és víz ügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban nem elég egyedül az állatok világnapján, egy évben egyetlen napon, mint ahogy a nőkről évente egyszer, a nőnapon szoktunk beszélni, és a kkor mély lelkiismereti konfliktusaink keletkeznek, hogy ugyan, szegények, hát egész évben lótnakfutnak, segítenek nekünk, de van egy nap, amikor megállunk és megünnepeljük őket. Nos, nem nagyon szeretném, ha ezek az ünnepek így alakulnának, vagy akár az önkormányzatok napja. Nem napokban kellene gondolkodni, hanem ügyekben, és azoknak az ügyeknek a száma, amelyeknek szentelünk egyegy napot, gyakorlatilag 365re bővülhetne. Ilyen az állatvédelemmel kapcsolatos magyar hozzáállás is, ami jogszabályi szinten az állatvédelmi törvénnyel 1998ban európai szintű szabályozást kapott. Sőt, később, az előző kormány idejében az európai uniós normatíváknak megfelelően az úgynevezett állatjóléti jogszabályok is megszülettek, amelyek a haszonállatok kezelésére, szállítá sára, ellátására vonatkoznak. Nyilvánvalóan ezek a szabályok önmagukban nem elegendőek. Amikor olyan esetekkel találkozunk, mint amilyenekre képviselő úr is utalt, hogy FaddDomboriban kocsihoz kötnek egy kutyát, és lenyúzzák a bőrét, és ott van a szenvedő állat, amely haldokolva szabályosan sír, akkor talán arra is
