Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 29 (90. szám) - A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
896 Ugyanis ez a törvénytervezet eltér az uniós országokban a jogi segítségnyújtás úgynevezett társadalmasított változatától, ez az előterjesztés a jogi segítségnyújtás államosított változatát taglalja, és véleményem szerint ez az államosított változat meglehetősen szűken méri a jogi segítségnyújtást. Például bürokratikus eljárás a rászorultság igazolása, és felesleges is, hiszen az igazán tehetősek általában kiépítik ügyvédi kapcsolataikat, és várhatóan nem rohannák meg az ingyenes jogi segítségnyújtást. Aztán a jogsegélyt kizáró esetek köre is túlságosan tág, például az alkotmányjogi panasz homályosan megfogalmazott körébe valószínűleg azok az esetek is beleértendőek, amikor személyeket alapvető szabadságjogaikban korlátoz például valamely hatóság vagy munkahely. Vagy a vámügyekkel kapcsolatos panaszok kizárása is érthetetlen, hiszen gyakran hallani olyan idősekről, akiket kint élő hozzátartozóik támogatnak csomagküldeményekkel, és ezt a segítségnyújtást teszik lehetetlenné az azokr a érthetetlen nagy összegben kiszabott vámok. Tulajdonképpen amire én utalok ebben a módosításban, arról is gyakran lehet tapasztalni életszerű példázatokat, sorshelyzeteket, hogy a pénzintézetek csavarosan megfogalmazott hitelfeltételekkel hozzák kiszolgá ltatott helyzetbe a kölcsönöket felvevőket, azaz számukra elfogadhatatlan, hogy a törvényelőterjesztés kizárná a jogi segítségnyújtásra esélyesek közül a pénzintézeti kölcsönök feltételeiben bizonytalan ügyfeleket. Erre azt lehet válaszolni, hogy aki kölc sönt vesz fel, az rendelkezzen akkora összeggel, hogy netán meg tudja fizetni az ügyvédnek a tanácsait, azonban ön is tudja, államtitkár úr, hogy azért az országban a lakáshitelt felvevők körében bizony minden forint számít. De utalhatnék arra is, hogy töb b száz egyesület és alapítvány segíti például a mozgássérülteket, hajléktalanokat, munkanélkülieket, nagycsaládosokat, de a jó szándékuk megvalósítása gyakran beleütközik a számukra túl bonyolult jogi szabályozásba. Ezek a kis létszámú szervezetek nagyon v árják a számukra is hozzáférhető jogi segítségnyújtást, de a törvény, úgy tűnik számomra, kitolja a bizonytalan jövőbe, és majdani jogszabályoktól teszi függővé és lehetővé a jogi segítség igénybevételét. Mindenképpen kérem az államtitkár urat, hogy vizsgá lják felül ezt az álláspontjukat, hiszen az élet fogja majd igazolni, hogy mennyire szükséges ez a törvény, mennyire szükséges volna ilyen bővítése a jogi segítségnyújtás körének. Ennyit szerettem volna röviden elmondani, és ajánlom még egyszer figyelmébe ezeket a gondolatokat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután senki nem jelentkezett felszólalásra, megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) K öszönöm szépen. Több felszólaló nem jelentkezett. A részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita második szakaszát a 2033. pontokig, továbbá a 38. pontra. Megkérdezem, ki kíván felszólalni ötperces időtartamban. (Nincs jelentkező.) Sem í rásban, sem gépen keresztül senki nem jelezte felszólalási szándékát, ezért a részletes vita e szakaszát, illetőleg ezzel együtt a részletes vita egészét lezárom. Megkérdezem Hankó Faragó Miklós államtitkár urat, hogy a határozathozatal előtt vagy most kív án válaszolni. (Jelzésre:) Most kíván válaszolni. Az államtitkár úré a szó. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A jogi segítségnyújtásról szóló törv ényjavaslat az állami jogi segítségnyújtó rendszerbe tartozó támogatásokat és az igénybevételükhöz szükséges feltételrendszert határozza meg, illetve a támogatások odaítélésével, nyilvántartásával, valamint magával a jogi szolgáltatás nyújtásával összefügg ő jogokat és kötelezettségeket állapítja meg. Örömmel tapasztaltam, hogy ebben a vitában, amelyben többen is felszólaltak, és kifejtették a frakciójuk álláspontját, alapvetően abban szinte mindannyian megegyeztek a felszólalók, hogy a szabályozás szükséges sége egyértelmű és nyilvánvaló. Sőt, több alkalommal elhangzott az is, hogy
