Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 29 (90. szám) - Bejelentés interpelláció visszautasításáról - Sós Tamás (MSZP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Hogyan gyorsítható fel az erdőtelepítés üteme?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
841 A kérdésem az, hogy milyen intézkedéseket lát szükségesnek ahhoz, hogy az erdőtelepítések üteme - különösen a meredek, erózióval sújtott, talaj- és vízvédelmi szempontból erősen veszélyeztetett területek erdőtelepítése - felgyor suljon. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr interpellációjára Szanyi Tibor földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Öné a szó, á llamtitkár úr. DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban egy olyan kérdést vázolt föl az interpellációjában, ami egyébként a kormányzat gondolkodás ának a homlokterében van. Két dologról kell beszámolnom, az egyik a már meglévő elképzelések és intézkedések világa, de azt hiszem, sokkal inkább arról kellene beszélnünk, ami a jövőt illeti, hiszen az ön kérdései is főképpen eköré csoportosultak. Az erdőt elepítés támogatási rendszere eddig is tartalmazott és a jövőben is tartalmazni fog olyan, főképpen fajtapolitikai elveken alapuló megkülönböztetést, amely egyébiránt a nemzeti lelkületünknek is megfelelően az őshonos fajták telepítését vagy előnyben része sítését szolgálja. Itt vannak az egyes fajtacsoportokra megfogalmazott, meghatározott normatív támogatási mértékek, és ezeket a mértékeket hosszabb távon is működőképesnek látjuk, ezek megváltoztatását nem tartjuk szükségesnek. Erre persze képviselő úr sem tett indítványt, csak jelzem, úgy tűnik, hogy ez jól működik. Viszont mindenképpen felmerül az az igény, hogy az európai uniós csatlakozásunkat követően be kell illesztenünk a magunk erdősítési gondolkodását az európai léptékbe. (13.50) Itt tudvalevőleg e lég nagyok a lemaradásaink. Azt gondolom, hogy azok a számok, amelyek előttünk vannak, tudományos alapon körülbelül 750 ezer hektár erdőtelepítésre alkalmas területet látnak ma Magyarországon. Nekem az a becslésem, könnyen meglehet, hogy ez a terület akár ennél nagyobbra is duzzadhat, akár 1,5 millió hektárra is, már csak azért is, mert a hagyományos erdőkön túlmenően az Európai Unió is kiemelten támogatja azon erdőnek nem feltétlenül minősülő, de mégis valahol az erdészet világába tartozó energianövényekne k a telepítését, ültetését, amelyek egyébként kettős hasznosításúak. A továbbiakban két olyan programunk van, amelyekben foglalkozik a kormányzat - de hangsúlyozom, az Európai Unióval karöltve - az erdőtelepítések felfuttatásával. Az egyik ilyen a nemzeti vidékfejlesztési terv, a másik pedig a strukturális alapokhoz kötődő agrár- és vidékfejlesztési operatív program. Mind a két programnak vannak erdőfejlesztési, erdőtelepítési elemei, azonban azt valóban én sem merném kimondani, hogy ez lenne igazából ennek a két tervnek az arculata vagy markáns meghatározója. Nyilvánvalóan itt a kezdeti tapasztalatok mentén korrekciók előfordulhatnak. Viszont arról is szeretnék beszámolni, hogy a tárcán belül folyik egy olyan gondolkodás, hogy milyen innovációs munkával leh et az erdőtelepítések felgyorsítását elősegíteni. Bizonybizony azt kell mondjam, hogy a XXI. század is már hozott olyan technológiákat, például gondolok itt az úgynevezett mikorrhizációs technológiákra, amelyek következtében egyrészt a telepített erdők jó val nagyobb hányada tud megmaradni a természet kihívásaival szemben, továbbá, ahogy ön is említette, sokkal gyorsabban képesek növekedni. Ezeknek az új technológiáknak a felfuttatására pedig a jövő esztendei költségvetésben, pontosabban nem annyira a költs égvetésben, hanem a költségvetéshez tartozó támogatási logikákban fogunk kellő hátteret adni. Remélem, képviselő úr, elfogadja ezt a választ. Nagyon bízom benne, hogy ha nem is robbanásszerű, de mindenféleképpen egy kimutatható előrelépést sikerül majd eze n a területen
