Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
795 Alkotmánybírósággal kapcsolatban is előelőjött, ez a monista és dualista jogfelfogás kérdése. Természet esen ebbe nem szeretnék belemélyedni, hiszen nem ez a témánk, bár óhatatlanul is ez az előttünk fekvő törvényjavaslat érinti ezt a kérdést, ez teljesen igaz. De az is igaz, és én is így látom, hogy ami előttünk van, az a dualista rendszer irányba tett lépé s, és ez így van rendjén, mármint abból a szempontból van így rendjén, hogy egyfajta kompromisszumként szerintem ez egy elfogadható megoldás jelen pillanatban. Kétségtelen, hogy ez viszont egy olyan típusú vita, ez a dualista vagy monista felfogás a jogren dben, amelyet azért majd valamikor el kell rendeznünk, hogy melyik mellett teszi le a voksot az ország, főleg azért kell elrendezni, mert az itt felszólalók is világossá tették, hogy különböző felfogások léteznek ezzel kapcsolatban. Nem egy olyan kérdés ez , amit egyik pillanatról a másikra lehet eldönteni és kell is eldönteni, de hogy értelmes vitát erről folytatni kell, abban biztos vagyok, mert az előbb a bevezetőben általam említett nemzetközi kötelezettségeink növekedése miatt, az európai uniós tagságun k miatt ez nem lesz megkerülhető kérdés, és egyre inkább előtérbe kerülnek azok a kérdések, hogy mi van Magyarország és más országok viszonyával, mi van Magyarország és az Európai Unió viszonyával, mi van az európai uniós jogszabályok és Magyarország jogsz abályainak viszonyával. Tehát a jövő kérdései valójában ezek a jogrendszerünkben, és azt gondolom, ezeket a vitákat egyre inkább le kell folytatni, egyre színvonalasabban, a színvonalhoz természetesen idő kell; és hogy ezek a viták érettek legyenek, ehhez kell a tudományos műhelyek segítsége is és az Országgyűlés érdeklődése is, hogy így fogalmazzak. Én tehát helyesnek tartom ezt a kérdésfelvetést, hogy erről beszélünk, de úgy látom, a kompromisszuma is elfogadható ennek a javaslatnak, hogy nem bolygatja va lójában a jelenlegi állapotot, a dualista rendszer mellett teszi le a voksot, anélkül, hogy igazából ellökné a magyar jogrendet ebbe az irányba, végül is a már létező gyakorlatot szentesíti és hagyja érintetlenül, és ez átmeneti megoldásként mindenképpen e lfogadható. Valójában egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami viszont nincs benne a törvényjavaslatban, amit - meg kell mondjam - igen lényegesnek tartok. Az előzőekkel kapcsolatban is már bizonyos alapelveket kifejtettem innen az emelvényről az alkotmán ymódosítással, alkotmánybírósági törvénnyel kapcsolatban is, és ezeket továbbra is csak megerősíteni tudom. Ezek az alapelvek többek között: a jogállamiság elve; a jogbiztonság elve; csak akkor kell hozzányúlni egy törvényhez, ha feltétlenül indokolt; nem szabad belemenni feleslegesen jelentős törvények, akár alkotmány módosításába, csak szükséges esetekben; nincs szükség új alkotmányra, sőt ellen kell állni a csábításnak az új alkotmány kérdésének az állandó felvetésével, hiszen ezzel elbizonytalanítjuk az alkotmány helyzetét a magyar jogrendben. Tehát ezekről beszéltem, és közben az előző törvényjavaslattal, a jogalkotással kapcsolatban kifejtettem a nyilvánosság fontos szerepét is, amely a modern demokráciák, a Magyar Köztársaságnak is egy fontos alkotóel eme kell hogy legyen; a nyilvánosság jelenti mindig a nagyközönség, a polgárok kontrollját az ügyek vitele és a döntéshozatal fölött, és a nyilvánosság jelent sok mindenhez segítséget és akadályt is bizonyos dolgok végrehajtásával szemben. Amikor a nemzetk özi szerződésekről beszélünk, a nyilvánosság kérdése továbbra is felvethető. Azért vethető fel, mert valójában nincs tisztázva ebben a javaslatban, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos nyilvános vita hogyan folytatható le, ugyanis azt világosan lát ni kell, hogy az Országgyűlésnek korlátozott lehetőségei vannak a nemzetközi szerződések ügyében. Az a lehetőségünk, hogy vagy egészében elfogadjuk, vagy egészében elutasítjuk az adott szerződést. Azt gondolom, az a helyénvaló és az helyes, ha egyfelől az Országgyűlés vitatkozik erről, ez így van jól és így van rendjén. Szentgyörgyvölgyi Péter felvetése mindenképpen elgondolkodtató itt, ő a dualista rendszer melletti érvként hozta fel azt, hogy ennek a fenntartása egyfajta ellenzéki jogosítvány megerősítésé t jelenti, mert a mindenkori ellenzéknek van mindig lehetősége az adott szerződés nyilvános vitatására.
